2009. dec. 31.

Az év utolsó napja (és még csak délelőtt van)


Reggel 6 óra. Miután éjjel kettőkor megbeszéltem Morgannal, hogy lehetetlen időpontban akar lemenni a kertbe, végre alhatnék. De nem... Kiskölök ébreszt. A szilveszteri buliba borkorcsolyának spenótos rakott palacsintát akar vinni. És ő megcsinálja, de .. hogy kell? Én már ettem ilyet, de még sosem csináltam, így aztán vak vezet világtalant. Bekeverem a palacsintatésztát, ő süti rendületlenül, én pedig a krémes parajpüréhez némi mascarponét keverek. Nagy baj szerintem nem lehet a dologból. A végeredmény egészen bíztató, kár, hogy nem kóstolhatom meg.
A maradék palacsintákból jól bereggelizünk. Kevergetés közben kiderül, hogy a két doboz mascarponéból az egyik túrós, így aztán veszélyben a tiramisu. Márpedig tiramisunak lennie kell. Tegnap ugyanis emailezünk az apuval, hogy ugyan átjönnének-e délután egy kicsit óév-búcsúztatni? Nem jönnek, mert az anyu az unokája feleségének (magyarul az én menyemnek :) )rácsos linzert süt, mert az Ági úgy megdícsérte karácsonykor, meg hogy a leányzónak az a kedvence. Erre párom visszaír, hogy de lesz tiramisu is. Mire az én egyébként cukorbajjal kínlódó édesanyám nevében az apu visszaír, hogy rendben, akkor 3-kor ott leszünk. :) Drága papám netezik vadul, mióta karácsonyra a Jézuska mobil-netet (és a gyerekek kiszuperált gépét) vitt neki. Az Ezüst-net klubban már úgyis csak ritkán jut géphez, akkora az érdeklődés. Szóval tiramisunak lennie kell!. Kiskölök munkába indul, de kísérjem el, mert a mekiben innánk két kávét és akkor pont meglesz a négy pöttye és kap egy Mccafé-bögrét, ami nélkül élni nem lehet, de ma van az utolsó nap, hogy kiválthassa és azért két kávét már mégsem szeretne inni. Tehát romlott mascarpone a táskámba (micsoda szerencse, hogy kivételesen még megvan a blokk is), irány a kávézó. Időnk is van bőven, jó hangulatban beszélgetünk (otthon erre mostanában valahogy sosem volt alkalom), utána ő "dolgozni" el, én meg megyek mascarponét cseréltetni. Az újat persze már a boltban lecsekkolom, friss, jöhet. Itthon életem első rakott káposztájának elkészítése (óne recept, csak barátnői elmesélések és elképzelés alapján), aztán persze tiramisu, sőt még egy tatár bekeverése is. Sajnos a mohácsi hagyma már nem éri meg az új évet, utolsó darabja a tatárban kavarog. Most itt tartok... a hangulat jó, Morgan vígan alszik a hangfal előtt, ahonnan pedig vidáman szólnak a kedvenc dalaim. Bár egy kis irigység ott motoszkál bennem, valakik májusban egy csodaszép könyv lapjait élhetik újra és én egyelőre még hiába példálózom itthon a dologgal, párom nem harap rá az ötletre még annyira sem, hogy "te miért nem mész velük?", de még nem adom fel. :)
folyt. köv. (de ha netán mégsem, akkor BUÉK minden errejárónak!)

2009. dec. 29.

Óévzáró Ötye...

Nem volt surlódásmentes az utóbbi időszak. De 30 év csak 30 év, főleg ha közös. A találkozó kettőre volt megbeszélve a Divatcsarnok szépséges Lotz kávézójába. Kettőkor ott állok. Konstatálom, hogy tömeg van, helyet csak nagyon nehezen tudok vadászni, főleg négyet. És ráadásul egyelőre még egyedül vagyok. Telefon B-nek, nem veszi fel. Telefon V-nek, nem veszi fel. Telefon A-nak, felveszi. Viszont ő még otthon van. Nem ötkor lesz a találkozó? Azonnal elbizonytalanodom, hiszen az utóbbi időben eléggé szétszórt vagyok. Utánanéz, visszahív és tényleg... kettőkor a kávézóban. Az mutató közben már rég elhagyta a kérdéses időpontot és sehol senki. Rossz érzés kúszik felfelé a torkomon. Az nem lehet, ugye nem ... És akkor megjelenik B és V. Na jól van, nagy baj már nem lehet. A. közben a bedugult városon igyekszik átverekedni magát Kispirossal. Így is egy órát késik. Ráadásul közben megszavazzuk, hogy a tömegnyomor helyett a közeli P.Marzano-ban telepedjünk le. A délután a nehéz kezdés ellenére is jó hangulatban folytatódik. Mit jó hangulatban? Fergeteges vihogások közepette. Pedig még csak a kávén vagyunk túl. Aztán előkerülnek az ajándékok, kedves ötletek, megható figyelmességek. Aztán csipegetünk is. Könnyű falatok, azt hihetnéd, ezt nem is lehet elrontani. De lehet! Mindenesetre rendületlenül vihogunk tovább, aztán a gyorsan elröppent öt óra elteltével elindulunk haza. Jól sikerült délután volt, nem lesz itt baj (reménykedem), lesz itt még folytatás ... Addig is Boldog Új Évet Lányok!

2009. dec. 28.

Ha elmúlik karácsony ...



Belegondoltam és bizony eddig nem sokat foglalkoztam az ünnep misztériumi lényegével. Valószínűleg ehhez is meg kell érni (ha fejben nem is, de korban mindenképpen). Az idén elmentünk az éjféli misére. Régi vágyam volt ez tulajdonképpen, csak fizikailag éreztem magam képtelennek a késői fennmaradásra, de most sikerült és rá kellett jöjjek, hogy így volt teljes az ünnep. Érdekes és elgondolkoztató dolgokról hallottam és az ezernyi apró gyertya fényében a már ismert templombelső új és új szépségeit fedeztem fel. Közben a karzatról a kórus kristálytiszta éneke szállt, szép volt, na.
Persze, az ünnepek nem telhetnek el izgalmak nélkül, így aztán párom ünnepek előtti futkosós, lázas állapotát 25-én sikerült Nagyfiúnak is produkálnia. Szerencsére rövid idő alatt jobban lett.
Meglepetés volt 25-én délben a ragyogó napsütés és a madárcsicsergés. Az enyhe "tavaszi" időben sétálva az ember nem is a Jézuskát várta, hanem a nyuszit. :) A késő délutáni "nyári" zápor a villámlásaival pedig végképp feltette a koronát a megbolondult időjárásra.
Még az ünnepek előtt egy üzletben rácsodálkoztam egy nyakláncra, kis csengettyű lógott rajta. Finom kis munka, igazán tetszett, gondoltam is, megveszem magamnak. (mert én megérdemlem :) ) Aztán Kiskölök lenyúlta és az ő ajándékaként került hozzám. Nyitott kabátban, sállal takart kis haranggal a nyakamban sétálunk a kutyával. Idős emberek közelednek, az éppen véget ért miséről hazatérőben. Az egyik néni megszólal: "csengőszót hallok", mire a többiek vidáman élcelődnek rajta, hogy még mindig a mise hatása alatt áll. "de én tényleg hallom" - Morgant vizsgálgatják, biztosan az ő nyakában szól az apró kis harang, de nem... Misztérium ez is :) Én pedig halkan kuncogva és csilingelve távozom a színről :)
p.s. műfásoknak üzenem, a borostyán inda nagyon jól mutat az ágak között

2009. dec. 23.

Nem érti...

Miért van az, hogy a napok óta a szőnyeg mintái között már-már mániákusan keresgélt apró alkatrészt abban a pillanatban veszem észre, amikor a porszívó feje beszippantja?
és
jó, azt a kis összekötő utcát két forgalmas útszakasz között autómentes övezetté, sétáló utcává akarják alakítani. Ez jó. Alatta mélygarázs lesz (nem tudom kinek, minek, amikor a mellette elterülő nagy parkolót sem használja senki, mert ugyebár fizetős)De könyörgöm ... miért éppen most kellett elkezdeni? Miért nem lehetett a lezárt területről a szelektív konténereket még a lezárás előtt kitelepíteni? Miért kellett ehhez a művelethez a park jó részét is elkeríteni? És ha már mindez így alakult, akkor miért nem dolgozik ott senki? Illetve, ezt még érteném is, de akkor minek kellett már most elzárni a gyalogosok elől is? Boldog karácsonyt a jó nagy kerülőre kárhoztatott helybelieknek ebben a latyakban, akik esetleg még a szánkópályán próbálkozhatnak az átkeléssel. Tudja valaki a traumatológia-ügyelet telefonszámát?

Ezek a téli napok képekben ...

Karácsonyi almafa :)


Piros bogyós


Morgan nyomoz


A parkunk télen


Morgan a hóangyal (majdnem):)


Morgan örül a hónak

Még a KEKÜ előttre ...

Szóval, még a KEKÜ előtt akartam írni pár sort a ma reggelről, mint az Ünnep előtti utolsó hajráról ...
Reggel ...
- gyengélkedő párom fokhagymás ördögűzős kezelése korán reggel,
- Kiskölök moziba visz este az Avatar-ra 3D-ben (hír), :)
- szerezzek neki csillogós diszkrét (?) normál méretű borítékot,
- főzzek-süssek meg előre mindent, amit csak lehet,
- gyors (és majdnem felesleges) takarítás ebben a szuttyos időben,
- Morgan nem akar hazajönni a parkból - ahol Winston mellé örökbe fogadta Zeuszt is (szintén bulldög),
- Winstontól még apró karácsonyi ajándékot is kapott (igazából a gazdától, mert Winston tuti megette volna), :)
- Zalessia nem jön erre,mert elbatyta az időt (sic):(
- megtalálni a sufniban a Römertopf-ot ahhoz a fránya kacsához - első kísérlet (nem a kereséshez, hanem egybensült kacsához) :)
- ágytakaró még nem száradt meg (Morgan, ne mááássz fel az ágyra!!!)
... és a nap még csak most kezdődik :)

KEKÜ



Nagyon Boldog Békés és Szép Karácsonyi Ünnepeket kívánok Nektek és Szeretteiteknek!

2009. dec. 21.

Ünnep jő, áhítat ...


(ha már Ady :) )

Pákolicz István: Gyertyagyújtás közben
"A csillagszórók hibátlanul sziporkáznak, együtt vagyunk úgy nagyjából együtt vagyunk, ki-ki megkapja végre a dugdosva is nehezen titkolt ajándékot majd a csókolózás következik nem összevissza, hanem szigorúan a családi hierarchia szerint, aztán jön a szokásos zökkenő; tavaly is elakadtunk a Miatyánk közepetáján, az Üdvözlégyet már csak a nagymama mondja végig, illenék énekelni is valamit egy népdalt talán......a dallam még csak-csak, de a szöveg a szöveg… mivelhogy teljes mértékben elvárosiasodtunk és a folyton hallgatódzó leselkedő szomszéd még utóbb holmi bevándorolt mucsainak tartana, ámbár igaz, hogy a sógor egy sültparaszt, az is marad mit csináljak vele, most is a felmosóvödörben hűti a pezsgőt a karácsonyi pezsgőt, még ennyit se tud a tökéletlen, hát én magyarázzam, mindazonáltal a pulykacomb mellé békesség és még több jóakaratú ember kellene, valamint kevesebb tűzfészek szerte a világon… csöpög a gyertya az új terítőre, Mennybőlazangyal, nagymama egy kicsit vigyázzon" :)

2009. dec. 19.

Esik !!!


(ez eredetiben gif fájl volt és hullott a hó :( )

Én meg olyan bamba vagyok, hogy fényképezőgép nélkül mentem sétálni Morgannal a parkba. Pedig ... :(

2009. dec. 18.

Készülődés...


Hetek óta melldöngetek, hogy én az idén nem fogok az utolsó pillanatban ajándékok után futkosni, csak azért, hogy még ez is legyen a fa alatt, meg az is legyen a fa alatt. Nem, az idén végre észnél leszünk és próbálunk az ünnep lényegével (azért ezt csak az idő múlásával értékeli át az ember, na) foglalkozni. Nem mondom, hogy nem lesz ez fura akár még egynémely családtagnak is, de vagy megszokja, vagy megszökik (nincs olyan szerencsém). Ehhez képest aggódva gondolom végig az ajándékok sorát, hogy talán mégiscsak kéne még egy jelképes kis izé ide, meg talán még oda is... A nagy elhatározás része volt, hogy nem a zebe-zabáról fognak szólni az ünnepek. Nos, a piacról ma is megrakott kosárral tértem haza, elvileg megvan minden, csak éppen az édességhez kellene még ez-az, meg talán x jobban örülne, ha ez is lenne az asztalon, y viszont éhes marad, ha nem csinálok még egy kis amazt. Áááá, nehéz az átállás, na. Viszont már kétszer pakoltam vissza a gardróbba a karácsonyfadíszeket, mert már erősen faöltöztetős hangulatban vagyok, de ilyen korán talán mégsem illene. És a hó még tartja magát, legalább az illúzió kedvéért, mert hancúrozni benne azért nem elég. Beköszöntöttek a téli vacsorák, úgymint babgulyás és sült csülök (istenien illatozott a szépséges kerámia tálkában), kiváltottam a koleszterin tablettát is, hogy gyengeségünket némiképp ellensúlyozzuk. Csendes gyertyafényben telnek már most is az esték, halk zene mellett. Már csak Nagyfiúnak kellene végre egy jó kis állás a karácsonyfa alá és teljes lenne a boldogság.

2009. dec. 16.

2009. dec. 13.

Megfogott...

" Uram szeretlek és szükségem van Rád. Jézus nevében költözz a szívembe, a családomba, az otthonomba, és a barátaiméba. Ámen. "
Mindenkinek akinek ez segít, és szüksége van rá.

Máshol ollóztam, de főleg így az ünnepek előtt annyira megfogott, hogy muszáj volt.

2009. dec. 12.

Megőrülök...

Minden méltatlan cselekedet elnyeri méltó büntijét. Történt ugyanis, hogy legalább egy éve letöltésre került egy francia felvétel a Nyomorultak koncertjellegű előadásáról, aminek a végén minden valaha volt Jean Valjean énekelt egy részletet, köztük a Vikidál Gyufa is. Ma gondoltam egyet és betettem a lejátszóba. És sehol egy nyomorult Nyomorultak, helyette a Tűzből nincs kiút, pedig azt nem is akartam/akarom. :(
Ja, amúgy imádom a Tabáni István hangját, akkor is ha éppen Máté Péter, meg akkor is, ha Freddy Mercury magyar hangja :)
ps. pont a Csillag születik eredményhirdetésekor hívtak telefonon, így nem tudom a kiesőket. Valaki esetleg felhomályosítana?

Főzök...

Hát, így még nem jártam! Csináltam fasírtot. Nálunk inkább csak a pogácsa forma megy, így az készült. És a fél kiló húsból nincs két formás darabom, az összes szétesett sütés közben. De atomjaira...
Most főzök egy kis krumplit, felkarikázom, rászórom a fasírtmorzsát, sajtot rakok a tetejére és kitalálok valami hangzatos nevet, ami mégiscsak jobban hangzik majd, minthogy elbactam az ebédet. :)

2009. dec. 11.

Khm...


A virágot Erikának hívják és most már az angyalt is :)

2009. dec. 9.

Közlekedik...

Már egy jó ideje (kb. a brutális parkolási díjak bevezetése idején)átváltottam tömegközlekedésre. Nincs vele semmi bajom, hiszen mindenhova könnyedén eljutok, nincs idegelés a dugókban, nincs rettegés a bizalmi elv helyett, nincs reménytelen parkolóhely és aprópénz keresgélés. A napokban többször is visszavedlettem "úrvezetővé" és ha őszinte akarok lenni, nem voltam tőle boldog. Zuhogó esőben, sötétben, amikor nem látszanak az aszfalton a felfestések, viszont szembevilágít mindenki, helyenként motorcsónakot játszva (és félve a megcsúszástól - volt már benne részem és nagyon ijesztő)... szinte irigyeltem a buszok, villamosok biztonságában utazókat. És komolyan nem értettem a többieket sem ... kinek jó, hogy lépésben és több, mint fél óra tesszük meg az Europark és az Iparművészeti Múzeum közti távot? Amúgy a világ klímakonferenciát tart. Mellesleg...

2009. dec. 7.

Nagy szellemek ha ...

Írtam reggel azt a "merengő"-t... aztán este meg kaptam ezt:
"Az anyák kezükben tartják gyermekeiket egy ideig, s szívükben örökké"
- köszönöm Halam! :)

2009. dec. 5.

Merengő...

Várod, hogy egyáltalán megszülessen, pedig még azt sem sejted, hogy mi az, amit olyan nagyon vársz. Aztán nevetések és könnyek közt felneveled. Aztán azt hazudod önmagadnak és a világnak, hogy elengeded, pedig soha nem leszel képes rá a szíved mélyén. Büszke vagy rá, hogy milyen önálló, közben zokog a lelked, hogy már nincs rád szüksége. Dühöngsz, ha úgy érzed kihasznál, közben reszketve várod, hogy tehess érte valamit. Anyának lenni sokszor olyan, mint egy szerelem hullámvasútján ülni. Mellesleg a gyerek csak pár napra utazott el a messzi Madridba. (Örülsz az élményeinek és közben kicsit irigykedsz, hogy ebből bizony már kimaradsz)Morgan pedig máris sántít, pedig a "tesó" gépe még fel sem szállt.
A reggeli lelkizés után pedig következzen a takarítás. Talán lélekben sem ártana.

2009. dec. 2.

Új családtag(ok)




Igen, ő az. Az egyik. Egyelőre hárman vannak, mert aranyárban méri a kedves mester, de komoly ígéretet kaptam a ház urától, hogy további hármat ő is megfinanszíroz. És egész télen ebből fogjuk a finom egytálételeket nyammogni. (Meg majd más évszakokban is)
Ő meg a másik. Az általam csupornak becézett fél literes apróságból négyen üldögélnek a polcon, de szerintem ezügyben józan leszek (ennyi teától mi más lehetnék)és nem hurcolok haza további tesókat.
Azért ez érdekes, mielőtt az Őrségben jártunk volna, simán megfelelt egy rendes tányér meg bögre, most meg ...

2009. dec. 1.

Adventi ... tál



Na, ma vettem gyertyákat és az ideiglenes, mécseses megoldásból ez született :)

Bőség...

A bőség zavarával küzdök. Ősszel ugyanis egy szatyor szép nagy fenyőtobozt gyűjtöttem. Tegnap aranyszínűre festettem, de ennyit még ez a nagy lakás sem bír el. Ugyanez a helyzet a mindenféle mécsesekkel is, hiszen most kikerültek a "hétköznapiak" közé a karácsonyiak is. Áááá... el kéne hinnem, hogy a kevesebb több!

2009. nov. 30.

Zizi...

Évek óta egy héttel korábban akarok gyertyát gyújtani, mindig elszámolom az Adventot. Most is, csak fordítva. Észre se vettem, hogy máris itt van. De rögtönöztem, és mégis volt gyertyagyújtás. A látványról később, ugyanis a fényképezőgép is rosszalkodik :(

2009. nov. 28.

Elment a délelőtt...

Elment a délelőtt és mit csináltam? Kutyasétáltatás, mert olyan szép idő van. Aztán lépcsőházban kismillió elsárgult muskátli lombtalanítása, visszametszése, utána takarítás. Bent a lakásban az ágyazáson túl még semmi. Mosógép épp most áll le, porszívó már reggel óta a szoba közepén, mosogatóba még oda se hordtam a reggeli romokat. De muszáj volt most itt egy kicsit olvasgatni, mert úgy döntöttem, a lakás van értem, nem én a lakásért. A család meg úgyis csak kettő felé kavar haza. Addig még történhetnek csodák :)

2009. nov. 25.

Bébnek...


Látod, mégiscsak lány Gyurma kellett volna. Most együtt készülhetnétek.
Amúgy ma reggel Winston olyan, de olyan kommandós szerelésben parádézott a parkban, teljesen kifeküdtem tőle. Zöldes-barnás terepszínű kabát. Mondom a gazdájának, nincs is olyan hideg ... Mire ő: de annyira fel akarta venni, nem álltam le vele vitatkozni :)

Áááááá.....

A mai nap is olyan, hogy ki se szabadna mennem az utcára. Reggel kiskölök kérésére omlett. Hát, elég rom lett mire előbújt a szobájából, pedig folyamatosan hívtam. Ez már megalapozta a napot. Aztán irány a bank kutyástól. Készülődés közben egy pillanatra letettem a pénzt és onnan se kép, se hang. Egy négyzetméteren sikerült úgy eltüntetnem, hogy 20 percig keresgéltük, mire a férjem a táskám alatt találta meg. Hogy került oda? Közben kutya ötvenszer letaposta a lábam a türelmetlenségtől. Bank felé nem szeret menni. Hiába, na, nem kapott biztonsági őr kiképzést. Ergo, tolatva is hamarabb odaértünk volna. Utána irány a park, ahonnan viszont nem akart hazajönni. És még csak most kezdődik az igazi jövés-menésem, cirka 4-5 helyre kell mennem, tehát legalább ennyiszer van esélyem valami marhaságot csinálni, ha már így kezdtem. És a gyógyszert csak azóta felejtem el szipuzni, amióta a lelkemre kötötték, hogy most napi két alkalommal kell.
Amúgy új szokásom, hogy éjjel álmomban oldom meg a problémáimat, amik aztán a valóságban vagy működnek vagy nem, mindenesetre az éjszakai tudattalan agyalástól reggelre hulla fáradt vagyok. :(

2009. nov. 24.

Probléma, nem probléma...



Eddig az volt a problémám, hogy nem ittam eleget. Most meg átmentem törpe (!?) vízi erőműbe, mert az új kis csupromba fél liter tea fér :)

2009. nov. 23.

Arculatváltás...

Kéretik türelemmel viselni az esetleges változásokat, Alessia engedéllyel, sőt felkérésre itt (is) gyakorol :) Én meg raktam még fel Morgan-os képeket (már ha érdekel valakit rajtam kívül :) )

2009. nov. 22.

Olvasmány ...

Ritkán fordul elő velem, hogy egy könyvet leteszek, nem tudom végig olvasni. Többnyire hajt a kíváncsiság, ha már elkezdtem, a történet végére akarok járni. A legutóbbi Válogatás kötettel mégis így jártam. Van benne egy regény, Tom Rob Smith: A 44. gyermek című regénye ... A könyv újdonságként megjelent a könyvesboltokban is, gondoltam, jó kis történet lehet. Azonban már a kezdés olyan sokkoló volt, hogy komolyan elgondolkodtam, van-e gyomrom hozzá. Aztán a folytatástól egyre inkább bizonytalanná váltam. A fülszöveg szerint a történet: " 1953-ban a Sztálin által bűnözés-mentesnek kikiáltott Szovjetunióban a belbiztonsági erők tartják rettegésben a lakosságot. Amikor Andrejevék gyanakodni kezdenek, hogy négyéves kisfiúkat meggyilkolták, Lev Gyemidov azt a feladatot kapja, hogy némítsa el azokat, akik ezt a felháborító állítást híresztelik. Ahogy múlik az idő, Lev ráébred, hogy nem szállhat szembe az igazsággal - még akkor sem, ha ezzel nemcsak a saját életét kockáztatja, hanem feleségét és idős szüleit is veszélybe sodorja."
A regényben aztán szó van elképzelhetetlen nyomorról, éhezésről, kannibalizmusról, kegyetlenkedésekről és még csak a 30. oldalnál tartok. A végkifejlet valószínűleg megnyugtató lesz, de ki tud addig még 300 oldal tömény rettenetet átélni?

Karácsony jő...

Hosszú évek óta először úgy néz ki, sikerül azt az elképzelést megvalósítani, hogy nem költekezünk ész nélkül, és amit veszünk, azt is már most, nem az ünnep előtti utolsó pillanatokban. És ez már most jó érzés. Tudni, hogy a legnagyobb gondom az lesz, hogy a halászlét meg kell még főzni (ha lesz halászlé egyáltalán). Amióta gyerekeink vannak, Szenteste mindig nálunk gyűlik össze a család. Azt hittem, ez majd alapjaiban változik, amikor Nagyfiú megnősült. De nem. Jönnek ők is, aztán mennek haza kettesben összebújni a fa alatt. Én pedig kizárólag arra koncentrálok, hogy az a pár óra, amit együtt töltünk, a hangulatról szóljon. Nem lesz asztal-leszakad-dínomdánom, hanem kis falatok, amit akár állva is elcsócsálhat bárki. És lesz halk zene, rengeteg gyertyafény és illatok. Már csak a hulló hópelyheket kell megrendelnem és akár tökéletes is lehet az este. :) Már csak a nagyszülőket kellene lebeszélni, hogy másnap, harmadnap megszakadjanak a vendéglátásban. Ez azért érdekes feladatnak ígérkezik :)

2009. nov. 21.

Piritós és más ...

Ha azt mondom "tököm csinál piritóst", nem káromkodtam! Piritóssütő nem bírja a három tagú család által diktált tempót és a harmadik körben már nem hajlandó beakadni a pöcke, így aztán a még Halloweenra vett és azóta is dekorációs célokat szolgáló "kis" tökömmel támasztom ki a pimasz pöckét. Működik és a tatárbífsztek is elfogyott! A toroklocsolásra használt Krusovice barna sör pedig ... nincs is arra szó!
Mellesleg már három Mikulásvirág nevetgél a lakás különböző stratégiai pontjain és kb. 5-6 mécses. Na, hangulat, az van :)

Diliház magyar módra

Két éves hűségidő végre lejárt vfonnál. Drágák voltak, de legalább többnyire működött. Kivéve ugyebár az Őrségben és ezért most bosszút állunk. Meg akarjuk szüntetni a szerződést. Párom kötötte, ideje intézni nincs, menjek én. Korán reggel meghatalmazást szerkesztünk, összes éber családtag adja hozzá az adatait, aláírását. Elballagok a szomszédba, de itt megszűnt az irodájuk. Ballagok tovább a nagy ormányosba. És dolgom végezetlenül jövök is haza. Mert... a kütyü nekik nem kell, azt felesleges volt bevinni. Csak a párom személyesen intézheti, meghatalmazással kitörölhetem. De ...
- ha otthon a párom pár sorban megfogalmazza a felmondást
- kinyomtatja
- aláírja
- beszkenneli
- e-mailben elküldi
na, akkor kényelemesen elintézhettük a dolgot. Mondjuk, a kényelemről ezek szerint más fogalmaink vannak - gondolom én, a szitáló ködös, ónos valamiben hazafelé bandukolva, hrrr...

2009. nov. 20.

Még mindig köd...

A ködben úszó Duna fölött átívelő hídon érdekes élmény a busz ablakán kinézni. A tejfehér környezetben sehol a házak kontúrja. Az ember mintha valami időtlen lebegésbe merülne. Csak a Kossuth Lajos utca házsora ránt vissza a szürke hétköznapokba. Nem szeretem a ködöt. Az országúton még félek is tőle. Pedig szép is tud lenni.

Köd és egyebek ...

Reggeli séta a parkban. Alacsonyan gomolygó sűrű köd. Morgan még élvezi is ezt a puhán elterülő tejfölszerű valamit, hol itt bukkan elő, hol egészen váratlanul teljesen más irányból. Én meg sasszemmel igyekszem követni a váltásait.
Közben nem értem ... nem értem, hogy a tv-ben naturálisan illusztrált vonatbalesetek mindenkori résztvevői hova a búbánatos francba néznek, főleg amikor nem működik a fénysorompó. Hogy lehet ilyen borzalmas véget érni? Miért nem működik a fénysorompó és és ha már nem, akkor miért nem működik a vészcsengő mindenkiben, aki egy ilyen veszélyes kereszteződéshez ér? Nem látja maga előtt a tv képeit? Nem inti óvatosságra az orra előtt gomolygó köd? Ennyire nem érdekel bennünket a saját tyúkszaros életünk?
Engem még az is érdekel, hogy esetleg egy másik kutya bukkan fel a ködben, mást meg az a soktonnás monstrum sem? Nem kell paranoiásnak lenni, egyszerűen csak kell egy minimális óvatosság az életben maradáshoz! Szerencsétlen figyelmetlen ember nyugodjék békében! Mi meg tanuljunk már végre más hibájából!

2009. nov. 17.

Háttértévé...

"Aki eddig a sátor tetején aludt, annak Sátoraljaújhely" :):)

2009. nov. 16.

Oltás

Kiskölök, aki amúgy már Férfi, a munkahelyén megkapta a Szurit. Telefon anyusnak, hogy a helye csíp, meg a másikat nem is kérte, mert az kétszer bökés ... jaajjj. És neki egyébként is tök felesleges, mert ő soha ... Viszont aorta-szűkülete van, egy sima foghúzás miatt is antibiotikumot kell szedjen, a lázas akármi betegség szintén antibiotikumra ítéli, szóval kell neki valami védelem, na. Ezt csak én parázom túl - mondja ő. De akkor ki parázzon miatta, ha nem a jó édesanyja?

KGFB

Újrakötöm. Minden évben. Ugyanannál a cégnél, mert nem akarok 1-2 száz forint miatt nagyobb bonyodalmakat. És ilyenkor spórolok, nem is keveset. Ha ülnék a fenekemen nyugodtan, akkor meg fizethetnék, mint a katonatiszt. Ki érti ezt?

Hétfő :(

Már a hétvége ... Nagy családi ebéd, amiben van nagyon sok jó, de most Nagyfiú betegen érkezett, az ebéd alatt csendben haldokolt a kanapén. Aztán persze a romeltakarítás, mert ha Nagy Családi Ebéd, akkor Golden megadja a módját, Vasedény raktárkészlet elmosogatása, törölgetése etc. Éjjel hihetetlen marhaságok álmodása, nagyjából fél éjszaka ébren töltése és agyalgatás ezen-azon. Reggelre táskás, állandóan könnyező szemek. Meglehetősen morcos hangulat. Aztán A. mailje, hogy találka elnapolva. Mi jöhet még? :(

2009. nov. 15.

Reggeli élmények...

Vasárnap reggel novemberben. És ragyogó napsütés. Így még a kutyasétáltatás is élmény, főleg egy mindjárt 14 évessel, aki már nem akar végigrántani a kerületen, hanem komótosan megszaglászik mindent, van amihez még vissza is térünk. Igen, mind a ketten, mert valami számomra érthetetlen módon, Morgan mindig oda megy vissza szaglászni, ahol éppen kocsival állnak ki vagy a háziak éppen távozni szeretnének a kiskapun. Mutatni kell tehát, hogy készen vagyunk a lábát emelgetős kutyust még kellő pillanatban továbblendíteni. De nem is erről akartam írni, csak ez a kutya valahoyg mindig elviszi az írás fonalát. :) Szóval, vasárnap reggeli séta. Sok helyen nyitott ablakok. És ... hihetetlen húslevesillat lengi be az egész utcát. Innen is, onnan is kilibben egy finom illatfelhő. Hazatérünk, és a lépcsőházban már a saját levesem illata fogad, mert reggel 7 óta ott gyöngyözik csendesen ő is :)

2009. nov. 12.

Nyílt levél Rafael Nadalhoz

Rafa! Tegnap már túléltem néhány infarktust. Ma se kellett sok hozzá. Almagro és Robredo után egy hazai pályás, Tsonga következik. Kapd össze magad! Bár, a mai játékod a szpíker hülye beszólásai ellenére igenis tetszett. Jó, néha voltak kisebb hibák. De az a majdnem lelátóról visszaadott labda... Sikítottam, de tényleg. Szóval ...
VAMOS, RAFA!!!

2009. nov. 10.

Buszon...

Ülök a buszon. Ez még jó is lehetne, hiszen a cekker nem könnyű, jobb, hogy nem a kezem vágja, hanem az ölemben csücsül. Négyes ülés. Körülöttem gimnazista(korú) fiatalok. Ez még jó is lehetne, hiszen a fiatalok társasága megfiatalítja a közéjük tévedőt is. Állítólag. Az egyik srác emósra hajló frizurával lógatja a fejét. Ettől persze a haja még jobban zavarja. Átlag 10 másodpercenként ránt egyet a fején. Lassan átveszem a ritmust és a mozdulatot. Jaj, a nyakamnak! Mellette a leányzó mereven néz előre, azaz rám. Időnként lecsukódik a szeme. Na, ezt nem nehéz utánozni. Másodperceken belül rajtam is erőt vesz az álomkór. Egy valami tart ébren. És rettegésben. A mellettem ülő folyamatosan köhög, időnként az orrát fújja. Még jó, hogy vettem maszkot. Igaz, az otthon várja, hogy majd egyszer a szám elé biggyesszem. Majd ha tombol a járvány. Majd ha ... Szóval, nem most.
Mondom, ülök a buszon. Ez még jó is lehetne ...

Esik és más ...



Ma reggel csendes esőben indultunk útnak a parkba. Kicsit későn ugyan, de azért sikerült más kutyásokkal is összefutni. És ... verekedtünk! De nem mi kezdtük! A másik ... golden. 13 éves golden vs. 14 éves golden. (eszem megáll) Szép! A szerencse csak az volt, hogy Morgan tudomásul veszi most már a leszorítást, a másik kutyát pedig nem tacskó nevelte, így aztán nem volt vérre menő a küzdelem. Szegény gazdát még én vigasztaltam, hogy egy évvel ezelőtt még mi sem járhattunk ki a parkba, talán előbb-utóbb az ő kutyája is tudomásul veszi a korát :) Amúgy az őszi park is szép. Még esőben is. A gesztenye-avar pedig egyenesen csodás.

2009. nov. 9.

Művészet álá Google ...



és


Beleszerettem ezekbe a képekbe, ki is nyomtattam, keretem is van. Az e havi ügyeletes képkedvenceimnek már helyet is találtam. :)

Mit akarok egyáltalán?

Tegnap délután kávét ittam, mert nem akartam már este nyolckor ágyba vonulni. Aztán este ittam egy pohárkával, mert nem tudtam elaludni. Aztán fázott a lábam és attól nem tudtam aludni. De reggelre olyan jó meleg volt a takaró alatt, hogy nem akartam felkelni. Egy hónapja nagyon akartam dolgozni, de nem volt meló. Most itt van, és egyáltalán nem akarok dolgozni. :(

Nyafogós...

Nem újdonság, hogy ilyen szottyos, borús időben nem szeret az ember még az ablakon kinézni sem. Legalábbis itt a városban. Mert akik plö az Őrségben sétafikálnak, nos, ott még táncolni is jó az esőben. Az viszont újdonság, hogy egy ideje ezek a meleg frontok ennyire megviselnek. Állandóan fáj a fejem és nem nagyon segít rajta sem gyógyszer, sem népi gyógymód. Ennek megfelelően mísz vagyok, érdeklődésem a világ dolgai iránt a béka ülepe alatt, munkamorálom nagyjából ugyanott. Állandóan aludnék, nem köt le se film, se olvasnivaló. Étvágyam szinte semmi, bár a szinte egyetlen menetre befalt mogyorós milka talán másra utal. Isten bizony akkor már inkább egy jó kis fagyos-havas hidegre vágyom, ami felébreszt. (amíg ide nem ér)

2009. nov. 8.

Ott voltam, ott voltam!


Igen ... ha nem is igaziból, de megint ott voltam! Alessia tényleg ott van, én meg ... nos, van annak is előnye, ha valaki vasárnap is koránkelő kicsi kutyulija miatt, aki amúgy mint tudjuk, a szíve csücske. hrrrr... Reggel hétkor bekapcsolom a tv-t, m1 ... és éppen kezdődik a Főtér című műsor, amiről már talán írtam, hogy tényleg jó ... és ... a mai majd egy órás szösszenet az Őrségről szól!!! Bejártam minden zugát újra, még olyat is, amire októberben nem volt idő. És benne volt a csárda, ahol a taccsot kidobós, de mégis isteni vörösboros szarvaspörköltet ettem dödöllével. (újra ennék, csak most már tuti innék hozzá egy pálinkát is) És csináltak benne dödöllét is. Meg rétest. Erről aztán páromnak eszébe jutott, hogy azt én is csinálhatnék. A képeken tavasz volt, odakint csöpögött az eső, szóval, most így volt jobb barangolni. :)
ps. Alessiát sikerült ébresztenem, ő is barangolt egyet a meleg szobában, később majd odakint az esőben is :)

2009. nov. 5.

Vidám emlékek

Szuper pelenkát hirdetnek a tv-ben, amely a "csúnya folyós dolgokat" (sic) oly módon fogja fel, hogy a babapopsi puha és selymes marad. Nekem meg eszembe jut, amikor Lazac rezignáltan közli, hogy Kolos elvonult, mert ő még a nagyot a pelusba... A társaság szinte egy emberként kérdez rá, "és most hol van?" "Csúszdázik" :)
És bevillan a fénykép, amin a nyakig "csúnya folyós dologban" hentergő Hegylakóról falhoz szorított szülei nagy ollóval vágják le a ruhát. :)

Egy hatás alatt levő nő ...

Igen ... bevallom ... a híradó pánikkeltése (vagy nevezzük most inkább figyelem-felhívásnak?) hatott rám. Ma bementem egy patikába és vettem a család összes tagjának maszkot. Mert hátha ... izé, hátha tényleg szükség lesz rá. Pillanatnyilag még csak ennyire vagyok betojva, az oltásig még nem jutottam el.

2009. nov. 4.

Ásít,,,

Kutyát tartani jó! Meg éjjel a kertben bóklászni is. Morgan csak tudja :)

2009. nov. 3.

Reggel...

Ez a nap jól kezdődik! Annak ellenére, hogy tegnap dél óta fáj a fejem a meleg fronttól és nem segített rajta se bogyó, se alkohol, se alvás. És annak ellenére, hogy Kiskölökkel már reggel összekaptunk, amiért nem vitt sapkát, pedig jó esélye van rá, hogy megázik. Annak ellenére, hogy Nagyfiúnak nem szóltak vissza az állásinterjú után, pedig ígérték. Annak ellenére, hogy munkám nekem sincs. És annak ellenére, hogy angyali Morganom már éjjel egykor és hajnali fél hatkor is leugrasztott a kertbe. Viszont ... reggel megnézhettem A. könyvét (igaz, még nem papíron, viszont már teljesen könyv formában), aztán a kutyasétáltatásból hazaérve összefutottam a postással, aki éppen a legfrissebb Válogatás kötettel a kezében szállt ki az autójából. És ma délután még az Időutazó feleségével is lesz egy találkánk. Sőt, már azt is kitaláltam, hogy a hidegre való tekintettel ma elkészül a szezon első töltött káposztája. Yesss... megyek is alapanyagért :)

2009. okt. 30.

Elmúlás...




Alessia képei a Kiscelli kastélynál készültek. Szerintem nagyon szépen mesélnek az elmúlásról.

Vizicsibének, mert még az élmény hatása alatt vagyok :)

Csibikének Nigella ragacsos oldalasa


Húst falatokra vágni
Nylon-zacskóba "szórni" az alábbiakat: só (én Kotányi csirke fűszersót szoktam használni), szójaszósz, balzsamecet, méz, olaj.
Összerázni, hogy a trutyi mindenhol érje a husikat. Egy éjszakára a hűtőben álljon. Közepes hőfokon sütni fólia alatt.
Én elsőre leégettem és a hús sem lett igazán puha. Aztán másodjára már megpároltam egy kicsit, utána pácoltam. Na, akkor szinte leesett a csontról a hús és nem is égett oda, mert sokkal kevesebb idő is elég volt a sütéshez. A méz miatt vigyázni kell!

Jó étvágyat mindenkinek, aki szereti az ilyen cuppogós, nyalakodós falatokat! :)

Bébnek

A kép legalább 15 éve készült Badacsonytomajon. Számomra, aki vadnyugati filmeken nőttem fel és mindig nagyon szerettem volna lovagolni, de soha nem vettem komolyan a saját vágyamat, igazán nagy élmény volt az őszi erdőn és a szőlőkön át "lovagolni" a présházig. Ott aztán beszalonnáztunk, hagymáztunk, jóféle bort szopogattunk hozzá, aztán szépen hazaporoszkáltunk. Az élményt még az sem csökkentette, hogy egy nagyobb, kb. 10 fős társaságban éltem meg, sőt ... És a kép csalóka, Tündér nem volt ilyen szilaj, mint amilyennek álló fülei mutatják és nem is állt Mr.Golden lábán a megörökített pillanatban :)

2009. okt. 29.

Elkezdődött ...

Ez a Halottak napja is olyan, mint a Karácsony... még ennyi anyázó, türelmetlen embert ... mert aki egész évben nem ment ki a temetőbe, most kötelességének érzi, viszont a tömeghez nincs türelme, a virágját bizony préselik rendesen, a busz jó szokásához híven rángat, egymás lábát tapossuk, a szőlőmből is szőlőlé lett majdnem a nagy embersűrűben. Bácsi már tiszta idegbaj. Feleségével úgy gondolták, a gurulós bevásárló kocsijukat jól megpakolják mécsessel, virággal, kisseprűvel, aztán majd csak elhurcolkodnak a célig. Ők sem számoltak vele, hogy már ma sem férnek fel a buszra ennyi pakkal. És ezért mindenki hibás... a BKV (pedig máris sűrítettek a járaton), a többi utas, a temetőnél áruló árusok (drágák, ezért kell a világ végéről neki cipelni)... és mondja, csak mondja egyre ingerültebben a magáét. Közben sehol egy csendes gondolat azokért, akikről ez a hétvége végül is szólna.

2009. okt. 28.

Mégiscsak kellene egy új gép...



Nem tudok rendes fotókat készíteni. És ez új dolog, nem mindig volt ez így. Szerintem a gépecském megöregedett.
Na mindegy, majd megoldjuk ezt is...
Addig is két elmosódott kép a magyarszombatfai tálról és a mogyorós-narancsos sütiről (a paca Alessia áfonyás-szedres lekvárja - nagyon finom!)

Plusz-mínusz

Tudok picasa-ra képeket feltenni
Nem tudom a diavetítést ide feltenni
Párom is vett, én is vettem fültisztító pálcikát meg öblítőt
Én se vettem, ő se vett petrezselymet (p.s. viszont találtam a mélyhűtőben)
meg más hasonlók :)

Figyelmetlenségből jeles

Nők lapja mozijegyet nyertem az Időutazó felesége c. filmre. És mikor nézem meg a vetítés pontos időpontját? Naná, hogy utána egy nappal :(

2009. okt. 26.

Idegölő...

Miért ... miért van, hogy a képek fordított sorrendben jelennek meg és nem a szöveg alatt, közben vagy ahova szánom, hanem így ahogy itten bénáskodtam??? (tuti, ez is olyan túl egyszerű megoldás lesz, mint a youtube-os feltöltés) :(

2009. okt. 25.

Őrség címszavakban

... és a tehenek
Őriszentpéter Árpád-kori templom


Farkasfán juszt sem a fa köré épített házikó

Velemér hátulról

A szerző és Morgan

Éber éjszaka után vidám indulás ködben, esőben. Jutalmul a Balaton térségében már kisüt a nap. Lellénél röpke megállás, isteni kávé és Morgannak kis lábnyújtóztatás (lopkodás Alessia mézeséből). Kiskölök vezet, párom navigál, én meg szólok, hogy már megint nem arra kellett volna ... Első állomás Velemér. Tüneményes kis templom az erdő mélyén, meseszerű a párás tisztáson. Nézegetés, fotózkodás, Morgannal erdei séta és a csapat többi tagjának várása. Magyarszombatfán fazekas remekek nézegetése, kísértésnek nem tudok ellenállni, gyönyörűség tál lesz majd a lakás új ékessége. Ebédidőben fantasztikus vörösboros vadpörkölt (szarvasból) dödöllével. Egyszerűen tökéletes. Forró, puha, ízes, a szaft tökéletes, a dödölle sem újdonság, gyerekkori ízek omlanak el a szájban. (Aztán éjjel a horror, gyomorgörcs és egyebek - máig sem értem, mi lehetett a probléma) Szállás kellemes, miénk a Zöld szoba, tiszta táncterem. Morgan műkorcsolyázóként küzd a laminált padlóval, csoszogva kopog, de szerencsére leginkább alszik. (Három napig az ugatás is szünetelt) Este iszogatás, eszegetés, vidám beszélgetés, kellemes zsibbadtságban még a tetőablakon kopogó eső sem olyan idegesítő. Reggelre az eső eláll, de egész nap kitart a borús idő. A környék felderítéséhez azonban még így is sokkal megfelelőbb, mintha zuhogna. Fő az optimizmus! Szentgotthárd - nem tudom mit vártam, de nem ezt... Villa Pergola nevében és élénk narancssárga színében mediterrán, amúgy inkább retró, szakácsa jól főz, csak legyen türelmed kivárni. Mellettünk szláv nyelven hadaró, kiabáló gyereksereg, a helyi sporttábor felajzott lakói falják a napi menüt. Az őriszentpéteri Árpád-kori templom már fakultatív program, ki erre, ki arra kanyarog a délutánban, este azonban újra együtt a nagy csapat. Egyre jobban alszom, kár, hogy vasárnap már indulunk is haza. Óraátállítás miatt már a küszöböt harapjuk, mire a reggelinkhez jutunk. Csendes szomorúsággal majszolunk, közeleg az elválás, rövid volt ez a hétvége (a többségnek), Alessia még marad és ennek örömére a nap is kisüt. Hazafelé rövid "pihenő" a telken, a házikó téliesítése, lezárása, aztán egy szezonzáró ebéd a helyi csárdában. Kellemes meglepetésként meleg házi pogácsával várják a betérő vendéget. Otthon Morgan öröme határtalan, mi csak fáradtságot érzünk. De majd a fotók visszahozzák a sok-sok élményt... :)

2009. okt. 22.

Ebdoki ...

Morgan néhány napja sántikál. Illetve tegnap már lelkesen vette a lépcsőzést, fürgén szaladgált a parkban is a nedves nyomokon. Sejtettem én, hogy ez amolyan korral járó dolog lehet, mivel egyébként nem foglalkozik a lábával, de így a kirándulás előtt azért mégis csak megmutattam Csaba dokinak. A doki meg a maga erőteljes, de szeretetteljes és óvatos módján megvizsgálta mind a négy futóművet. Morgan ugyan már a kiszállásnál rájött, hova vittük, így elég vicces jelenet volt, ahogy én húztam, párom tolta bentről, de csak kivarázsoltuk a kocsiból. Odabent aztán teljesen elfelejtette, hogy ő tulajdonképpen be sem akart jönni. Lelkesen szaladgált, szaglászott, amíg mi megbeszéltük a "problémát", amit pillanatnyilag ugyebár nem is tudtunk bemutatni. A doki hívására odaszaladt, leült, majd jószándéka jeléül azonnal adott egy pacsit. És itt meg is kezdődött az alapos, masszírozással is felérő vizsgálat. Befejezésül még előadtak egy muris tornamutatványt, melynek keretében Morgan tulajdonképpen kézen állt. Az eredmény pedig, hogy az öregségen kívül semmi baja. A frontok nála is éreztetik a hatásukat. Ezért aztán kaptunk ugyan gyógyszert, de csak akkor kell szedni, ha megint sántítani kezdene. Őrség, jövünk!

2009. okt. 21.

Ellágyul...

Az én életem párja a tegnapi futkosós problémám utókezeléseként mogyorós milkacsokival lepett meg reggel.

Bosszankod...

Céundá méregdrága nyomdai költségű prospektussal már napok óta felhúzott, hogy ma, az akció első napján menjek télre garbókat vásárolni. Mindenféle jó színekben és olcsón. Nyitásra nem volt alkalmam menni, de kora délután már egy csak egy kifosztott pultot találtam és néhány - a reklámban nem is szereplő - más színű pulcsit. Erre a marha nagy készletre alapozták a reklámot?

2009. okt. 20.

Társasjátékok...

Postással kibajszósdit ... ugyanis ma is bedobott egy értesítőt, tiszta szerencse, hogy a tegnapiért még nem mentem el, így holnap majd egyszerre
Családtagokkal össznépi kitalálósdit, hogy Morgan végül is a rengeteg lába közül melyikre sántít (így a kirándulás előtt pár nappal), merthogy sántít, az tuti
Csak úgy magamban "itt a wc-hol a wc"-t, ami így a kirándulás előtt megint csak érdekes és vidám játék. A városban rohangálva még egy kávéra sem tudnék beülni sehova, mert az sem használna az ügynek, ráadásul kinek van ideje megrendelni egy kávét, amikor még a mellékhelyiség hollétéről sem tájékozódtam, áááhhh szerencsésen hazaértem. (én nyertem!) :)

Lelombozva...



Tiszta ősz van a baráti kapcsolatok terén is... Eddig azt hittem, hogy minden ügyes-bajos dolgainkat megosztjuk egymással, még ha az a többiek számára "nem is érdekes" (sic), de legalábbis napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Néha már attól "féltünk", ha személyesen is összeülünk, majd nem tudunk miről beszélgetni, mert mindent letárgyaltunk a sűrű hétköznapokban. Aztán persze nagy röhögések közepette telt el az a pár óra és mindig volt valami, amire már nem maradt idő. Most meg ... napokig, sőt hetekig sehol egy életjel. Sokszor "mentegetem őket", nincs idejük, hajtás van a melóhelyen. Aztán a levelemre semmitmondó válasz érkezik, pár sovány sorocska, amiből kiderül, hogy nem mindenki került pályán kívülre. Viszont a viccrengeteget és egyéb körleveleket rendszeresen megkapom én is. Amit viszont nem szeretek. Nem tudom, hogy néha erre járnak-e, mert az oldalam nyitott, nem kell hozzá meghívó, megtehetik, megtehetnék; de reakció sosincs. Kicsit félek a téltől, na.

2009. okt. 19.

Golden, a nyugalom szobra

Mérgelőd...

A nagy postát elköltöztették. Olyan helyre, ahová elég ritkán járnak a buszok. Jó kis posta, mert csak a csomagokat, leveleket, pénzt lehet átvenni, de feladni semmit. Postás meg persze munkaidőben kavar a küldeményekkel, nem vagyok itthon, értesítőt dob be. Megyek a postára; egész kis kirándulás. Hazaérek, postaládát nyitom és ... ott lapul benne egy újabb értesítő. Holnap is mehetek kirándulni.

2009. okt. 17.

Sötétség... és áhítat ...

Egyszerűen nem megy ... nem tudok a youtube-ról feltenni anyagot, pedig olyat találtam, de olyat ...
Így kénytelen vagyok pár szóban összefoglalni a leírhatatlant. Szóval van a Bánk bánban a Hazám, hazám című remekmű. Simándy József előadásában hihetetlen élmény, bőgni kell tőle, na.
Aztán találtam egy másik feldolgozást, ahol az általam igencsak kedvelt Feke Pali énekli el. Hááát,,, ezt nem kellett volna. Ne is vesztegessünk erre több szót.
Aztán volt még egy, amitől már megint bőgni kellett. Placido Domingo magyarul !!! énekelte el. A közönség pedig tombolva ünnepelte (teljesen megérdemelten). Elénekelni valamit egy olyan nyelven, amiből ugyebár egy árva hangot nem ért (még ha le is fordították neki), de átélni és átadni az érzést a magyar közönségnek ... Domingot eddig is szerettem, innentől csodálom is.

Morgan


Az a sümegi kirándulás de jó is volt!

Horoszkóp és egyebek

Nem szeretem a horoszkópokat. Humbugnak, átverésnek tartom alapvetően, bár sokszor szórakoztató. Valószínűleg azóta vagyok ilyen "ellenséges" viszonyban vele, amióta beígérte Fortuna szerencseasszonyának közeli látogatását, én meg komolyan vettem és persze anyósomon kívül nem jött senki. De a napokban olvastam egy cikket, ami azért elgondolkoztatott.
"A klasszikus tanítás szerint Isten először megteremtette a földet, a vízet, a tüzet és a levegőt, amelyből aztán létrehozta az egész teremtést. A négy elem segítségével jellemzést adhatunk az állatövi jegyekről is."
A férjem Kos, én meg Hal vagyok, ami a fentiek értelmében azt is jelenti, hogy Tűz és Víz. Ez az álmoskönyv szerint nem sok jót jelenthet. De már harminc éve működik.
A kisebbik fiam szintén Víz, lévén Skorpió. Hát, ez megint hibádzik, mert nem sok közös van bennünk.
Viszont a nagyobbik fiam és a nagyapja (Ikrek és Mérleg) mindketten a Levegő szülöttei. Így már érthető az a különös kapocs, ami kettejük között van.
Amúgy meg Goethe: Szellemek éneke a vízek felett c. versében olyan szépen megfogalmazza:
"Az emberi lélek tükre a víz,
mennyből jön alá, mennyekbe megy föl,
s lekényszerül megint a földre,
örök utas."

2009. okt. 16.

Ma...

Kitavaszodott vagy őszült vagy mi ... Éljen! (ja, mert elővettem a csizmám)
Jó volt ma dolgozni! (lehet, hogy ez nem normális?)
ikejában finom volt a rákos szendvics kapucsínóval és vettem gyertyát (pirulós szmájli), ami óriási és piros és olcsó (meg mellesleg boros poharat, mert az fogyó eszköz)
elmü-től jött visszatérítés
... és még nincs vége a napnak :)
yess...

2009. okt. 13.

Apus

Apukám ma nagyon kerek szülinapot üldögél. Vasárnap ünneplünk együtt. Én meg gőzerővel gyűjtögetem, szkennelem a családi, gyerekkori, ifjúkori képeit meg persze az első lépéseket velem, aztán az unokáival. Lesz belőle jó kis cd, kíváncsi vagyok a reakciójára...

2009. okt. 12.

Ősz...

Még ennyi mísz, magába fordult embert egy rakáson, mint ma hazafelé a buszon ... Ráadásul mindenki feketében, sötétkékben vagy barnában. Az egyetlen szín egy 8 éves kislány volt sárga esőkabátban. Jól van, esik meg hűvös is van... de ez csak az ősz, nem a világvége!

2009. okt. 9.

S.O.S.

Van valakinek valami ötlete, mi lehet a baja a yukkámnak? Olyan mézgás permetet bocsát maga alá-köré. Közben meg nő, mint a bolond, láthatóan jól érzi magát annak ellenére, hogy már képtelenség portalanítani, igazából rendben tartani. Képzelj el egy két és fél méter magas és legalább ilyen átmérőjű bokrot. Parkettám ragad, a szőnyeget is elég macerás pucolni, S.O.S....

2009. okt. 4.

Test-edzés...

Párom megkezdte évi rendes pankrátor tevékenységét a barátaival. Mert focinak azért nem nevezném. Mindenesetre az urak, szép idő ide vagy oda, határozottan ellenálltak mindennemű kirándulási ötletnek, mivel rettenetes izomláz, bokaficam, légmell, bordásfal lefejelés okozta fejfájás és egyebek kínozzák őket.

2009. okt. 3.

Malőr...

Párom sumákol a barátja feleségénél... nem, nem tudunk ma a leányzó fellépésére elmenni, mert Törökbálinton leszünk délután. (rokonoknál, barátoknál, ezt nem hallottam) Na, basszus sikerült... kimentünk vásárolni, vett valami kis kütyüt az autóba. Itthon a kis kütyü elromlott, második körben kicserélték. Hazaérünk, próbáljuk, nem működik. Harmadik kör, kicserélik, most már ott a helyszínen kipróbáljuk, működik. Mire hazaérünk majdnem este 7 óra. Tényleg egész délután kint voltunk Törökbálinton. hrrrr....

2009. okt. 2.

Gratuláció

Felkerült a szellemi világörökség listájára a mohácsi busójárás. Erről a minap határozott az UNESCO illetékes bizottsága. Az évszázados, sokác népszokás eddig is sokakat vonzott, de a jövőben még többet áldozhatnak a rendezvényre.

Para...paranormális...mégis inkább para...

Ma eszembe jutott, hogy lassan egy hónapja adtam le az Apehban a papírokat vizsgálatra, és hamarosan itt az ideje, hogy jelentkezzenek. Néhány perc múlva csengett a telefonom és lőn ... jövő héten mehetek a papírokért és a jegyzőkönyvért.
Addig fáztam, innentől leizzadtam.
Ahogy egy "klasszikus" mondta: " ...erősen rágondoltam és meglett Magdika...". Hát, amikor Jackről fantáziáltam a Men in trees-ből, az valahogy nem "tárgyiasult" ilyen gyorsan. (lassan se!)

2009. szept. 30.

Olvasgatok...

Olvasgatok ... az egyik mondatot nagyon találónak érzem, a másikon szinte megsértődöm...
"Mániákusan gyűjtött mindenfélét. Miképpen kezdetben, azonképpen most és mindörökké."
"Klimaxolsz? Állítólag ilyenkor a nőkben felerősödik a függetlenség iránti vágy."
... mellesleg a könyv persze nem rólam szól, és "akinek nem inge, ne vegye magára". Nemdebár?
ja, és még csak az ötödik oldalnál tartok...

Itt az ősz

Elraktam a nagyon nyári cuccokat, sehol egy top, sehol egy lenge szoknya vagy sort. Viszont a csizmát még dobozban hagytam. Ez a húsz fokos még remélem kitart egy ideig!

Nyaff...

Ha van munka (és te éppen ezer más dolgot csinálnál), nem jó! Ha nincs munka, az se nem jó! Akkor mi a megoldás? Nem is kérdés, a lottó ötös!

2009. szept. 28.

Laszti Béb-től

"Mik voltak azok az elmúlt 10 évben, maik igazán tetszettek, könnyítettek az életeden vagy megédesítették azt? Írj egy Top 50-es listát az abszolút kedvenceiddel, bármi is legyen az (személy, állat, növény, tárgy, könyv, film, kaja, hely... bármi) Aztán kérdezz meg 5 másik embert!"
Bébtől
eltérően nekem a 10 év nem okoz gondot, sőt akár 15-ről is írhatnék. Szülők evidens, párom sem ér, mert ő is régebbi, sőt a srácok sem, mert már a fiúk is elmúltak ... hát, igen, szóval elmúltak annyi.
Jöjjön a lista fontossági sorrend nélkül: Morgan (ezer dolog miatt), az ÖTYÉk-kel megerősített kapcsolat, Velence (ofkorsz és időtlenül), a lakókocsi(m), az őt ráncigáló családi autó (amibe minden és mindenki belefér),Alessia mézespuszija, a párom újabbkori reggeli kávéi az ágynál felszolgálva, az új ablakok a kégliben (és főleg a párkányok), a kölykök szalagavatói, a kölykök diplomái, a kölykök állást kaptak (bár ezügyben most némi zavar van az éterben), Nagyfiú esküvője, Kiskölök kanári élménybeszámolói, finom borok (alkalomtól függetlenül), blogolás és blogbarátok, 3 nap hajózás a Balatonon, Dan Brown könyvei, A Férfi fán terem Jackje, Alessia tiffany lámpája, Kiskölök "levedlett" laptopja, Nagyfiúnak lakás, Bauerndorf Schönleitn, Camping dei Fiori, halászlé, húsleves minden mennyiségben, egy kis váratlan munka és pézecske, a Válogatás sorozat könyvei, mindent túlélő muskátlijaim, új ágybetétem, tökéletes "szőrtelenítő" porszívóm, gobelinek anyóstól, digitális fényképezőgép, az Operaház fantomja és Gerard Butler, a Rómeó és Júlia musical franciául és magyarul egyaránt, A párizsi Notre Dame olaszul, tűzrakás és szalonnasütés a telken, az új karórám (amire nem vagyok allergiás), mécsesek és mécsestartók, borkóstoló vacsorák, hétvégi kirándulások, kismenyem, az ötlet (hogy könyvet írok), írható dvd-k és cd-k, Norah Jones, Andrea Bocelli, Mamma Mia!, dioptriás napszemüvegem, a spar-pontokon vett késkészlet (ami tényleg vág), az ikeja-zsákok (áldassék értük a cég neve) és az aldi-s erdei gyümölcs-tea... folytatnám még, de hát ennyi volt az 50 :)

És kinek is küldöm? Vízicsibe, Alessia, Csapos & Co, Csillagvihar és Aliana

A hétvége képei (fordított sorrendben?!)














szigligeti panoráma ameddig a szem ellát





Fáradtan, de vidáman


Ez itten a Morgan-les, ahonnan a Morgan les :)

Morgan lendületben

Morgan tanácstalanságot tükröző kockafejjel nézi, "ezek milyen kutyák lehetnek?"

A túrázók mentik az életüket.Felfelé még elment a nem is tudom hány százalékos, de nagyon meredek és simára koptatott bazalt burkolat. Lefelé tömény életveszély.

A sümegi várkapitány és hitvese (vagy nem)

Sümegi panoráma

Pihenés Sümeg várában. A kürtös kalács volt a legjobb az egészben. Az viszont nem volt benne a belépő árában. :(