2009. jún. 29.

Időtölt...


Nagyfiúéknál így nézett ki a régi ablak az első fázis után. Eredetileg ugyanis 5 ablakra volt osztva. Húúú, ez így nekem nagyon bejött volna, de sajna az eredetihez teljesen hasonlónak kell lennie. Holnap romtalanítás, utána majd az új ablakról is lesz fotó :)

2009. jún. 27.

Kiskölök kiborít

Miért nem húztam át az ágyát? (mert elfelejtettem, jobb dolgom is volt ... etc.)
Hol van a fekete, ilyen-olyan csatos öve? (azt se tudtam, hogy van olyan, és egyáltalán, miért rajtam keresi?) - Mire hazajön, keressem már meg! (miért is én? És hol?)
... és mindez még délelőtt 10 előtt ...

2009. jún. 26.

Időjós ...

Aha, tegnap is így kezdődött, kisütött a nap... aztán leszakadt az ég! Most már süt...

Jó az anyós, ha ...


Valahogy mindig ilyen béna amőbának érzem magam, ha a drága mama legújabb ötletével felbukkan. Teszi ezt mindig kicsi fia boltjában, nem ám otthon, ahol lenne idő és hely foglalkozni a váratlan és hajmeresztő dolgaival. Most például bejelenti, hogy este érkezik a testvére Mátészalkáról, mert annak az unokája holnap kapja meg a diplomáját. És... akkor a testvér ugye nála aludna. (Jó, magánügy) De akkor neki venni kéne ezt-azt és ezt ő nem tervezte, tehát a párom járuljon már hozzá (naná). És biztos ezért cserébe, de akkor őt is meghívták a diplomaosztó utáni családi ebédre. (jó, egészségére) De oda ő nem mehet üres kézzel. Tehát ... Tehát én fél nappal előtte találjam ki, hogy mit vigyen annak a kislánynak, aki ugye úgy kb. 23 éves, fogalmam sincs hogy néz ki, miket hord, milyen színeket kedvel. És ne kerüljön túl sokba (naná, ha ráadásul még én is fizetem), de azért legyen toronyóra lánccal, nehogy már azt mondják a rokonok, hogy ... Én pedig nyelek és mivel momentán nem úgy állok, hogy ismeretlen rokonokra költsek, nagylelkűen felajánlom a nemrégiben vásárolt ezüst láncomat azzal a szép medállal, mert megvan a díszes csomagolása is. Na jó .. de szép? Nem, bzmg, azért vettem, mert olyan baromi ronda! Na jó, de akkor szépen csomagold is be, mert nekem nincs otthon hozzá semmi.. (ez csak természetes drága mama) És ugye nem valami kis olcsó dolog? Háát, ha neked 12 ezer olcsó, akor az.... :(
P.s. mellesleg elkérte az esernyőmet is, mert ugye éppen szakadt az eső, ő nem várja meg, hogy elálljon, viszont otthon még sütött a nap, amikor elindult, meg ő amúgyse cipeli magával az ernyőt (ennélfogva gyűjti az esernyőket)... én meg úgyis tudok venni itt az aluljáróban, ha addig se áll el, amíg nekem lenne rá szükségem... (azért a páromat is csípem ilyenkor) :(

Kutyák...

Legutóbb az állatorvos megkérdezte, nincs-e olyan ismerősöm, aki szívesen befogadna egy máltai selyempincsit. Eszembe jutott, hogy a parkban van egy nő, aki a kilenc éve vak palotapincsijét sétáltatja és sokszor hallottam már beszélni arról, hogy szeretne mellé egy kis termetű társat. Telefonszámmal a zsebemben vártam a találkozást, de persze Murphy után ilyenkor tutira elkerültük egymást napokon keresztül. Tegnap végre egy közös ismerősünkkel összefutottam, neki adtam oda a telefonszámot. Ma pedig ... ott szaladgált már Roy a bokája körül. Első látásra egymásba szerettek, minden különösebb probléma nélkül telt az átköltözés és a Benjivel való ismerkedés. Bár én - mint tudjátok - golden-imádó vagyok, de ez a csöpség tüneményes. Igaz, lesz vele gond, mert minden félelem nélkül nevelgette volna Morgant, pár jól irányzott bokacsípéssel már egy erőteljesebb morrantást is sikerült kicsikarnia birkatürelmű kutyámból.

2009. jún. 24.

Stefan Bollmann: Az olvasó nők veszélyesek

"Tudták, hogy a XVIII.században szokás volt egyes regények fedelébe fonalat és tűt illeszteni? Így figyelmeztették az olvasásra tévelyedett nőket valódi feladataikra: nem a képzelgés, hanem a háztartás az ő igazi terepük. A női olvasók története majdhogynem egyet jelent az emancipálódás történetével, hiszen a könyvekbe, gondolatokba, a szellem csarnokaiba gyakorta belépő hölgyet már nem lehetett alárendeltként kezelni. Bátor lett, magabiztos, és már az olvasás puszta gesztusával szembement normának, társadalmi beidegződésnek, szokásjognak.... Az olvasás történetét látjuk tehát képekben mintegy nyolc századon át." P.S.Zs.

No comment ...

Jó hír! Jó hír?

Pc-guru tegnap telefonált, hogy az én nagy problémámmal nem tudott eddig foglalkozni, mert a saját masinája is hülyéskedett. De majd most... Tűkön ülök. Pedig nem is vagyok fakír. De nagyon nem.

Pech

Amióta megvarrtam a régi hintaágyra az új párnahuzatot, egyfolytában esik az eső. Meg egyáltalán, ha mostanában kitalálok valamit, tuti közbejön ez-az. :(

2009. jún. 22.

Alessiának előlről ... :)


Hát, innen se jobb :)

A kíváncsiság szobra


Az ismeretlen iránti emberi kíváncsiságnak adózik Velence a Fiú békával ( Il Ragazzo con la Rana) című szoborral, amelyet a velencei vámhivatal korábbi székhelye előtti téren állítottak fel csütörtökön.
A 2,5 m magas szobor az amerikai Charles Ray alkotása. Egy fiút ábrázol, aki ámulva figyeli a tenyerében lévő békát. A szobor átadása a Punta Dogana - Francois Pinault üzletember második velencei magánmúzeuma - szimbolikus megnyitása is egyben. A múzeumban a kortárs művészet 100 alkotását tekintheti meg a közönség. A japán Tadao Ando építész tervei alapján nemrégiben restaurált épület a Canal Grandét választja el A Canale della Giudeccától.

Nyüsz...

Lefagy a lábam..., de olyan hülyén nézek ki zokniban :(
Mindegy, amilyen napom van egy zokni már nem oszt-szoroz... :(

Ez a hét is jól kezdődik...

1. megjön barátosné betegen, sőt a gyerkőce is... még rendesen örülni se lehet, hogy végre itthon vannak
2. jönnöm-mennem- kell a városban .. naná, zuhog az eső (tuti dolog esőben könyvekkel sétafikálni)
3. mozgólépcsőn előttem legurult egy hapsi. Neki szerencsére nem lett baja, de a látványtól én lettem rosszul
viszont ...
Morganon már megint vigyorogni kellett. Megérkezek, lépcsőházban ajtó mellett esernyő lerak, hadd száradjon. Ajtót nyitok, kutyát előcsalogatom (még pisilni sincs kedve lemenni ebben az esőben)... aztán azon veszem észre magam, hogy egyedül baktatok lefelé a lépcsőn. Hű és bátor ebem ugyanis nem mer kijönni az ajtón, ami előtt ugye ott virít az a fránya sárga esernyő :)))

2009. jún. 21.

Csillagviharnak "sírós mama"


Azt hiszem a legtöbb családban a mama az, aki mániákusan megörökíti kicsi csemetéi szerepléseit az óvodában, az iskolában, a diplomaosztón. Így aztán nincs róla bizonyíték, hogy az egyes beállítások vagy éppen pillanatfelvételek azért nem tökéletesek, mert bizony a mamának párás volt a tekintete (vagy bőgött, mint a vadszamár) a meghatottságtól. Aztán van egy pillanat, amikor ő is lencsevégre kerül. Ez itt az örömanya könnyeit dokumentálja (van bőgősebb is, de azt nem osztom meg a nagyérdeművel *nyelvnyújtogatós smile*). Csendben hozzátenném, hogy nem akartam ám én sírni. De amikor a házasságkötő teremben a két testvér leült, és a nősülő báty megnyugtatóan hátbaveregette izguló tanu öccsét... én akkor rákezdtem. Aztán a templomban a menyasszony huga csellón az Ave Maria-ba kezdett, az ifjú pár pedig virággal köszöntötte a szülőket. Na, ott megint nagyon eltörött a mécses. Mert az öröm tud sírásban is megmutatkozni. De még mennyire!

Gonoszkodó Bébnek ...


Jó, tudom, nem igazi gonoszkodás volt, de azért itt egy kép Morganról "parabolaantennában". Fél óra után le kellett venni róla, mert nem mert benne lefeküdni, viszont legalább jó volt a "vétel". :)))

A gyerekkor meséi


Gyerekkoromban kedvenceim közé tartoztak Bálint Ágnes meséi. Köztük is elsősorban a Futrinka utca lakóinak a történetei. Jó unokatesó voltam és kedvenc unokahugomnak adtam ezt a könyvet (igaz, cseppet elrongyolódott állapotban). Aztán, amikor a gyerekeim megszülettek egy kedves ismerősöm a saját példányát lefénymásolta, sőt be is kötötte. Így aztán a fiaim is tudják, ki volt Böbe baba és Cicamica. És most újra a boltokba került. Ott a helyem, megveszem, mert ha lesznek unokáim, hát ... velük is szeretném majd újraolvasni. :)

Pech-széria ...


Tavaly gyenge évkezdet után vitt mindent, hogy csak a nagyokat említsem, Roland Garrost, Wimbledont és az olimpiát, megszerezte az első helyet a világranglistán. Aztán megsérült a térde. Így kihagyta a Mesterek Kupáját és végül a Davis-kupa döntőt is.
Idén jól indult a szezon. Végre övé Az Austral Open, sorban jöttek a már hitbizománnyá vált címek és akkor megint ez a sérülés. Elúszott Madrid és a Roland Garros. Kihagyta Queenst, hogy rendbejöjjön, de nem.. Wimbledonban sem lesz ott. Már bebizonyosodott, hogy ez a sérülés rövid időn belül nem jön rendbe, hónapokig tart a felépülés, aztán előbb-utóbb megint előjön... És csak 23 éves. Rettentően sajnálnám, ha egy ilyen nagyívű sportkarriert ilyen korán tönkretenne. Hiába na, a versenysport már rég nem az egészségről szól...

A dolgok színe és visszája

Avagy ami nem jó, még nem feltétlenül rossz, illetve ... ááá, úgyis csak belebonyolódnék...
Szóval, hideg van, ezért elmaradt a balatoni program. Viszont több mint egy hónapnyi vasalási elmaradásomat pótoltam és addig is melegedtem a forró gőzben :)
vagy
Olvasom a Mammut Magazinban, hogy Révész Sándor zenekara szerdán koncertezik a M'art-ban. És a jegy ára 7.900 forint. Ugyanott egy Márai-darabot 2.000 forintért nézhetek meg egy hét múlva. És nemkicsit lázadozik a lelkem, hogy a színház már megint ennyire "leértékelődik". Pedig valamikor kedveltem Révész Sándort, de azért ... a színház azért mégis csak egy "magasabb" kategória. Szerintem. :(

2009. jún. 20.

Adózás a nagyvilágban

Egy holland hölgy bemutatja amerikai barátjának a lobogójukat.
- Az adóinkat jelképezi - viccelődik. Kivörösödünk, amikor beszélünk róla. Elfehéredünk, amikor megkapjuk a számlánkat, és kékek leszünk, miután fizettünk.
- Nálunk ugyanez a helyzet - nyugtázza az amerikai. Csak mi még csillagokat is látunk.

Jujujuj....

Hírek:
1. Dan Brown új könyve szeptember 15-én jelenik meg Az elveszett szimbólum címmel
2. Ken Follett Katedrális c. könyvéből június 22-től forgatnak Magyarországon minisorozatot, amit itthon a TV2 fog bemutatni. Főszereplő: Donald Sutherland

juhééééjjjj!

Vicceskedés ...


- Nincs nálad egy zsebszámológép?
- Minek? Tudom, hogy hány zsebem van.

2009. jún. 19.

Rettegő...

PC-guru még nem jelentkezett, hogy a közelmúltban elhalálozott winchesterről mit lehet egyáltalán lementeni... nincs két perce, hogy újabb fájdalmas hiányt fedeztem fel, ami azon volt ... jáááájjj

Morgan

A kutya, aki a mindenem, már megint összehozott magának valamit... Van a kutyáknak a mellső lábán egy úgynevezett "ötödik ujj" jó nagy karommal. És ez állítólag nem a farkasköröm, amit még kölyökként le szokás szedni. Ez amolyan kapaszkodó, főleg a fiúknak :)
Szóval az egyik ilyen nagy körmével beakadt valahova és lényegében kiszakadt a helyéről, de csak annyira, hogy mozogjon és fájjon, viszont mégis ott van. Tegnap ezt vágták le olyan kicsire, amennyire csak lehet, aztán majd 2-3 hét múlva apró műtét keretében le is lehet venni. El nem tudom képzelni, hogy hozta ezt össze, mert a lassú galoppnál gyorsabb mozgásra nem is képes, főleg ebben a nagy melegben. Látni kéne azt a szenvedő, de hálás pofát, ahogy hagyja magát ápolgatni, szeretgetni...

Mámegint ...hétvége...

Kiskölök már ma lement Balcsira haverokkal bicigli-túrára. Illetve, ahogy sikerül. Eredeti tervek szerint több napos túra lett volna sátrazással, de időjósok jegesmedvével riogatnak, így ma strandolnak, holnap meg ... ha szél és eső nem lesz, akkor bringa, ha lesz, akkor ... hát, ezt még ők sem tudják.
Én meg már nagyon unom, hogy nem lehet egy jó kis hétvégi programot csinálni, mert időjárás mindig beletojik. Vagy beijedek és itthon maradok, odakint meg hétágra süt a nap vagy az ellenkezője... Van valakinek tuti tippje, hogy melyik időjós mond igazat a legnagyobb valószínűséggel? (a békákat nem igazán csípem)

2009. jún. 18.

Nyüszi...

Napok óta sumákolok más munkákkal, hogy itthon dolgozhassak. De ezzel sem haladok! A magyarázat: lusta vagyok (hogy lehet ezt szebben mondani?)! Minden más sokkal jobban érdekel!

2009. jún. 17.

Tegnap...

Tegnap kedvenc szomszédasszonyom szólt, hogy álljak el a kocsival, ha nem akarom, hogy a favágásnál megsérüljön. Kedves. Elálltam. A favágással még egyet is értettem, mert a múltkori viharban lehasadt egy karvastagságú ág és látszott, hogy bármikor követheti egy másik. Fia megérkezett. Levágta a fa tetejét, majd a kupit hátrahagyva távozott. A kiszáradt diófa összes többi veszélyes ága megmaradt (eredeti tervek szerint tövestől szedettük volna ki). A kertet már a múltkori vízvezetékcsere úgyis romba döntötte, de most tudtak még überelni. Mondtam már, hogy öröm a közös ló? Hiszen túró is van a hátán ... (és itt egy haját tépő szmájli lenne, ha tudnám, hogy kell)

Temetés...

Nagyon távoli ismerős... annyira távoli, hogy nem is ismertem... szóval ma temetik. Elmenni illik, nem is annyira az elhunyt, hanem a hozzátartozói miatt. Kicsit zavarban vagyok, de ha már meghívót kaptam, hát .. ott a helyem. Ezek a temetések sajnos úgyis csak ritkán szólnak az eltávozottról.

2009. jún. 16.

Idegölő...

Kiskölök laptopjával annyit szentségel, hogy rossz hallgatni. Kapta ezt a drága kütyüt, de már nincs benne egy eredeti alkatrész, beleértve még a monitorrészt is, annyi baj volt vele eddig is, erre most az írott cd-ket, dvd-ket nem akarja olvasni, csak a gyáriakat. Tegnap este már írni se akart. Szerencsére még garanciális, így kicserélik... igenám, de a francos meghajtó a szervízben nem hajlandó produkálni a hibát. Hazahoztam, itt azonnal beadta a kulcsot, visszavittem, ott megint jó... Most bemondásra kicserélték, de érezhetően nem bíznak a szavamban... áááhhh ... Rousseau után szabadon: Vissza (a természetbe) az őskorba! Mert már tele a hócipőm a műszaki ketyerékkel és a műszaki szakikkal is!

2009. jún. 15.

Tele van ...

Az élet szép. Lenne. Még azt sem mondom, hogy egyesek nélkül, mert ilyet nem illik mondani. Egyébként teszek rá. Illik, nem illik... ma 30 másodpercre találkoztam egy szomszédommal. Még annyi is sok volt. Addig nem voltam különösebben ideges, zajlott az élet, tettem a dolgom. Aztán jött Ő, Magdi néni a maga hetven egy-két évével. Köszöntem, mert engem még így tanítottak. Válasz: Szedd össze a kutya piszkát az egres bokrom alól, mert majdnem beleléptem. Ennyi. Mellesleg az ominózus bokor a mi ablakunk alatt van, Magdi néni a ház túloldalán lakik. És most itt ülök üres aggyal, remegő gyomorral, és hajlok rá, hogy az allergiás eredetű köhögésemben (sokak szerint "idegi alapon") a néninek is nemkevés szerepe lehet. Azt hiszem egyébként ez a termés lesz az utolsó, amit leszedhet róla. Talán a savas eső, az lehet az ok...

2009. jún. 12.

Jön a hétvége...

Én nem tudom, de itthon mindig akkor van a legnagyobb gebasz, ha jön a hétvége. Ha valaki beteg lesz, az tuti péntek este derül ki, de ugyanez igaz a valami elromlik esetére is . Tegnap Kiskölök laptopjával szambáztam a szervízbe. Még szerencse, hogy garanciális. Ma reggelre meghalt a családfő gépe. Na, ettől azonnal nemzeti gyász lett. Családfő egy trehány alak. bár ezt be nem ismerné soha. De akkor miért nincs meg a gép számlája, a hozzá vásárolt rendszer-lemez??? Na, a számlát végül megtaláltam az ő kupijában, de lemez továbbra is sehol. Hál istennek ez a gép is granciális, így most éppen megszakadósra véve a figurát, a buszhoz rongyolt vele a gazdája és majd jól előadja a szervízben, hogy ez mennyire baromi sürgős lenne. Mert enélkül tényleg megáll az élet. Milyen jó, hogy ez a kis kiherélt öreg gép itt figyel a sarokban! Legalább nem vagyunk elvágva a külvilágtól :)
Nem mellesleg meg Morgan is elkezdett megint bizonytalankodni. Reggel elesett a lépcsőházban, séta közben is előadott néhány lépést a Kállai-kettősből. Bakker, ha már történik valami, az miért nem tud hétfő reggel történni?

Ps. PC-diagnózis: meghalt a winchester! Rajta nagyon fontos írásokkal (csak részben van meg ezen a gépen - jó, a nagy része, de nem a legutolsó variáció) és fényképek, fél év termése. Adatmentésre szakosodott cég ajánlata látatlanba: ha nagyon olcsón megúsznám, akkor is 150 ezer forint körüli összeg. Hát, annyi nem lesz rá. Nem azt mondom, hogy nem érné meg, de ... szóval értitek. Most megyek és keresek egy jó erős hajókötelet, amire felköthetem magam :( Egyébként hetek óta fontolgatjuk egy nagy teljesítményű külső tároló vásárlását. Na, a gép előbb döntött. Hogy kapja be! Mindenki mentsen, amíg lehet!

2009. jún. 10.

Ilyen nincs! És mégis van...

Egy idős házaspár lekéste azt a francia gépet, amely a múlt héten az óceánba zuhant. Utána visszatértek Európába, ahol egy közlekedési balesetben a nő meghalt, a férje pedig életveszélyesen megsérült.
Nem lehet kijátszani, ha az a bizonyos cérna elfogyott...

2009. jún. 9.

Keres...

Nem tudja valaki, hogy hova tettem Alessia puskáját, hogy hol találom és hogyan használhatom a francos smile-ket? Még jó, hogy ki is nyomtattam, hogy kéznél legyen... csak azt nem tudom, kinek a kezénél... ááá, ez nem az én napom!

Időm,mint a tenger ...

Főleg, ha a korábbi bejegyzésemet nézve az idén a közelébe se megyek annak a sós löttynek :(
A reggeli bringa-projektet leszámítva, MA az volt a tervem, hogy hatékony leszek, nemszeretem munkám utolsó fejezetét (legalábbis nagy részét) ledarálom, megsütöm, megrágom, kiköpöm, magyarul túl leszek rajta. Hát, nem... Mert helyette mit is csináltam? Szeretem-munkát meg blogolást .. és a végén még ki is ütöttem a gépet, amin a nemszeretem munka van. Most kicsit pihen és igyekszem nem gondolni rá, mi van, ha újbóli bekapcsolásnál sem javul a helyzet. :( A telefonos segítség nem vált be, csak annyit értem el, hogy a párom már délután kettőkor ideges lett. Pedig még nem is tudja, hogy a vacsora bolognai spagetti lesz, de az is csak akkor, ha nem kínoz meg nagyon a fogorvos.

Család...

Az édesapám az idén lesz 80 éves. Hála a jó istennek, ezt ügyesen leplezi, futkos, intézkedik, internetezik, szóval első számú oszlopa az egész családnak. Mobilon elérhető (nem csak dísznek hordja, mint anyós, aki ha egyáltalán magával cipeli, merthogy "nehéz".. viszont ragaszkodott hozzá, hogy ő is kapjon, nemá csak a papának...). Szóval az apu mobibon "ugrasztható" és megy is szívesen, ő már csak ilyen. Erre Kiskölöknek az jut ma korán reggel az eszébe, hogy a papa elvihetné a bringáját egy szerelőhöz, mert egy csomó dolgot be kell rajta állítani, cserélni, nagy-generál. Mondom a gyereknek: "kapj a fejedhez, a nagyapád 80 éves!" Válasz: "És? Több az energia benne, mint az egész családban. Különben is edzésben van, mert szobabiciglizik." Ez mondjuk mind igaz, na de akkor is... Szóval, most jöttem meg, mert szép csendesen bepakoltam a kocsiba a bringát és elvittem a szerelőhöz... (engem már ez is megviselt)

Morog... és ásít

Ki az a hülye, aki a reggeli órákban tesz be egy olyan reklámot a tv-be, hogy a sorban ásítozó kollegáknak ideje lenne már üdülési csekket adni?
Ahányszor belefutok ebbe a nyavalyás reklámba, egész nap ásítozom (és nekem nem fog senki üdülési csekket adni - ráadásul) *morcos smile*

2009. jún. 8.

Wáááooohhh...

Jaj, gyerekek! Ez a Titanic 3D... Igazából egyetlen szóval fejezhető ki az élmény: mellbevágó!!! Valami csoda. Ülsz a székben, tudod, hogy 1912. április 14-én elsüllyedt ez az úszó csoda. Szinte unalomig ismered a történetet, láttál már róla legalább három mozi filmet és megszámlálhatatlan dokumentumfilmet, könyvek tucatjait lapozgattad. Tudod, hogy 1500 lélek bolyong a hullámsírban. És akkor egyszer csak ott ülsz karnyújtásnyira a 4000 m-es mélységben örök álmát alvó hajótól. Kinyújtod a kezed és megsimogatod a valami csoda folytán épségben maradt ólomüveg ablakokat, ha mernéd "felemelnéd" az iszapból azt a kerámia tányért, amin még mindig jól kivehető a minta. Látod a kabinban a helyén maradt kancsót és poharat. Nem is érted, hogy maradt ott a helyén, hogyan maradt épségben. Egy kis robot belülről világítja meg az ablakokat és ott lent az iszonyatos mélységben a hajó újra életre kel. És közben hallgatod a narrátort, Bill Paxtont, (aki a a Caprio-s filmben is szerepelt) hogy hogyan készített végrendeletet a film elkészítése előtt, hogyan vett búcsút a családjától. Mert nem hétköznapi élmény egy apró kabinba zárva lemerülni az óceán fenekére, ahol az életed a technikán múlik. Látod arcán a háborgó hullámok közt a rettenetet és azt a vegytiszta megkönnyebbülést, amikor a kabint újra a fedélzeten rögzítik. És a kezdeti irigységed már múlóban, mert ezzel a filmmel neked is életszerűvé, kézzelfoghatóvá tették ezt a hihetetlen élményt. Órákig tudtam volna nézni, de egy ismétlést mindenképpen megér... (És mostantól mindent 3D-ben néznék!)

Vicc...

Ritkán hallgatok rádiót, de most vigyorgok:
Kérdés: Mi a faszén?
Válasz: Szerves önkritika (és még mindig nem tudok smile-t gyártani, tehát az önkritika jogos)

Randi...

Most beszéltem meg egy 197 centis, szőke, kék szemű sráccal, hogy hat előtt találkozunk a Ferencziek terén a buszmegállóban. Moziba megyünk. És még nem átall velem mutatkozni... Hát, csoda, ha imádom?

Álmodozás...

Amikor becsukom a szemem és nem látom a klaviatúrát, akkor hallom a tenger morajlását, bőrömön érzem a sós permetet, talpam alatt érzem a tarajokon sikló deszka mozgását ... itt lenne az ideje már egy kiadós nyaralásnak ... Amikor kinyitom a szemem, az első, ami a szemembe ötlik, a lemondott nyaralás visszaigazolása... Nem baj, Morgan, az idén együtt pancsolunk a kertben ... (amíg még lehet)

Csak egészségesen!

Nem tudom, vitamin mennyi van benne, de harsogósan ropogós és savanyú! Imádom!

Mozi ...

Uppsz... nyertem két jegyet a mai vetítésre! Kiskölökkel este moziba megyünk. Neki a 3D érdekes, nekem meg a csöpögős, romantikus mozi és főleg a Titanic!

Sporthírek...

Roland Garros off. Queens-t kihagyjuk. Térdápolás és gyúrás Wimbledonra. (Golden és Rafa közös értesítőjét olvashattátok) Morgan edzésben (vagyis inkább két edzés közti szunyókálásban)

2009. jún. 4.

Kutyálkodás ... morgolódás ...

Béb legutóbbi posztja egy csomó dolgot eszembe juttatott, amit ott kommentben képtelenség lett volna megfogalmazni. Félek, itt, hosszabb terjedelemben sem lesz könnyű...
Szóval... az ember kutyára vágyik (már aki, de mondjuk most majd magunkról írok) és mit tesz?
Az első alkalommal áldozattá válik, amikor egy fénylő gombszemű apróság nyüszög ki egy papírdobozból a Rákóczi úton. A helyzetet menti, hogy az apróságról első blikkre is látszik, hogy tacskó lesz (tehát nem viccelnek meg egy jegesmedve boccsal például) és aki kínálja, talpig vadásznak öltözve teszi, ráadásul a család generációkra visszamelőleg tacskó-barát. Annyira hiteles a vadász-jelmez, hogy a kutya fillérekért (jó, ez kb. 20 éve volt - jézus!), azaz 1.500,- forintért landol a tenyerünkön és boldogan élünk is vele, amíg ... nos, sokáig. Igaz papírja nem volt, de ennél tacskóbbat a legmenőbb versenyeken sem vezettek még fel. Szép is volt és igazi vadászvér csörgedezett az ereiben. Mafla vadász, szerintem a legtutibb kölyköt nem tartotta meg.
Aztán kiskorú családtagok (a mama erőteljes támogatásának hátszelében) kitalálják, hogy ebbe a családba egy igazi nagy, szőrös kutya is kell, akivel lehet játszani, birkózni, később még csajozni is. És akkor a család szürkeállományát (szívükről már nem is beszélve) egy életre meghódítja a golden retriever. És jő Morgan! Hát, ebbe itt most inkább bele sem kezdek... szerintem ekkora tárhellyel nem is rendelkezik a blog...
És ugyanez a család párás szemekkel nézi a különböző menhelyek adománygyűjtő reklámjait, mégsem onnan választ kutyát. Ez ügyben a mamának van egy enyhe lelkiismeretfurdalása, a többiek pedig egyértelműen elfogultak a már "bevált" márkákkal szemben. Lelkiismeretfurdalást enyhítendő minden évben a Kutyával az Emberért Alapítvány kapja az 1 %-ot, végül is a velük összeköttetésben lévő kutyaiskola és sportegyesület sokat tett a családi négylábú iskolázottságáért és sportosságáért.
Na, sikerült össze-vissza hadoválnom, de a lényegre még rá sem tértem. Őszintén szólva már arra sem nagyon emlékszem, hova akartam kilyukadni. Viszont az biztos, hogy Morgan nálunk nagy szeretetben él, családtag. Pedig még csak hasznot sem hajt, ahogy ezt az egyik kedves szomszéd volt szíves megállapítani. Sok évvel ezelőtt Tobival 8 szerelemgyereket indítottak útnak a világba. Kicsit szó szerint is, mivel annyira tökéletesek voltak, hogy egy ismert tenyésztő három kiskutyát megvett a szuka gazdájától, hogy a sajátjai helyett külföldre jó pénzért eladhassa. Azok ugyanis szerencsétlen szukája folyamatos elletése miatt finoman szólva sem ütötték meg a kívánt mértéket. Itt most ki sem térek ennek a tranzakciónak a sunyiságára, illetve igyekszem nem gondolni arra sem, hogy vajon szegény szukának mi lett a sorsa miután ilyen gyengén teljesített. A lényeg, a nagynevű tenyésztők az ilyen szaporítókat (mi ugyanis annak számítunk, akkor is, ha csak ez az egy alom jött világra) mélyen elítélik, ugyanakkor ők azok, akik igazán lábbal tiporják a tenyésztés alapvető szabályait. Kérdés persze, hogy ki a tenyésztő, az erre illetékes szervek mennyire veszik komolyan a saját maguk által hozott jogszabályokat. Szóval ez a kérdés nagyon sok további kérdést vet fel és sajnos nemcsak az angol bulldogok világában találkozni ennyi kizsigerelt, tönkretett kutyával.
És most befejezem, mert nem lesz ember, aki végig olvassa, pedig még tudnám folytatni...

Indulni kéne már ...


Hát, igazságtalan az élet! Annyi mindent szeretnék csinálni, ami nem könyvelés, nem számla befizetés, nem árubeszerezés, hanem plö izgalmas könyv olvasása, blogolás, fotók rendezgetése, és a házi feladat, amit Alessiától kaptam. Jaj, ez utóbbival tényleg szívesen tölteném az időmet, hogy ne csak hirtelen papírra vetett sorok legyenek, hanem átgondolt, de mégiscsak szívből jövő gondolatok. És mellesleg morcos vagyok, mert két borítékot is várok tőle, de még egy sem jött. A reggel viszont kellemes volt, családi pikniket tartottunk a családi ágyban szendvicsekkel, kávéval (apró szépséghiba, hogy nekem kellett elkészíteni, de ma valahogy még ez is jobban esett) és az elmaradhatatlan kutyakekszekkel. Jelen voltak: családfő, az ő asszonya, a "kisebbik" gyermek, valamint a szőrös családtag. És még az sem rontott a hangulaton, hogy közben a reggeli híreket hallgattuk (már úgyis legalább két napja halljuk őket). Aztán a parkban volt egy kis kutyálkodás és most már igencsak indulni kellene már ... Hát, noteszt mindenesetre viszek magammal és talán a nagy jövés-menésben majd jönnek azok a bizonyos magvas gondolatok is...

2009. jún. 3.

Jóccakát!


Kész ... befejeztem mára! Egészen délután ötig hatékony voltam, de onnan ... vacsora, kutyázás és tv. Ez utóbbi csak azért felháborító, mert végigbambultam egy filmet, amit már láttam (Nemzet aranya 2), ráadásul egész nap vágyakoztam a jó kis könyvem után, aztán amikor lehetett volna, mégse azt olvastam. Szellemi zokni. Mentem aludni.

Vááááhhhhh....

Hát, most azonnal behalok (mint egy tamagocsi) ...
56-os emlékek, egy kis falu veszteségei ... XY bácsinak kilőtték a fogsorát ...

Rejtély ...

Bakker, hangokat hallok... valami pittyeg... olyan, mint amikor áramszünet után plö a mikro figyelmeztet, hogy elment az órája, de nem az ... és nem tudok rájönni, hogy mi lehet... ez a francos gépelés nincs jó hatással rám... De mi pittyeg?

Dógoz, nem dógoz, dógoz, ...

Hááát, leginkább nem dógoz ... de amikor annyi más van... Plö itten van az erkély, amin végre kivirágoztak a muskátlik, nemcsak a nagy zöldség van körben. A lökött azálea is annyi virágot bontott, el se bírja ...Olyan gyönyörűséges lenne kint dolgozni, hogy amikor éppen agylövést kapnék a kedves riportalanytól, akkor csak felnézek, muskátli-virágon elmosolyodok, aztán újult lelki erővel írom tovább ezt a töménytelen sületlenséget. De időnként olyan felhő kúszik az erkély fölé, hogy nem merek kitelepülni műszakilag. Idebent meg néha muszáj megmozgatni a pedálozástól elzsibbadt bokámat és olyankor kicsit bújok a Morgannal, iszom egy teát, beleolvasok a tegnapi újságba, a KÖNYVET már kétszer odébb raktam, de még nem nyitottam ki, eszem egy szeletke csokis sütit (kell az agyserkentő), megnézem a leveleket (hátha más sem dolgozik), elmosogatok, megint az erkély.. aztán le is fotóznám, ha az újra tölthető elemek nem szórakoznának velem. Már az se akar működni, ami nincs fél éves. Így aztán elemtöltögetés, próbálgatás.. szóval, telik az idő, ez a francos anyag meg nem halad. Nem lesz ez így jó...

Olvasni akarok!!!


A napokban vettem. El akartam tenni kevésbé dolgos időre. De tegnap nem bírtam tovább és beleolvastam. Na jó, belekezdtem (ez azért nem ugyanaz!) . Már este is nagyon nehéz volt letenni, de szerencsére elkövettem azt a hibát, hogy az ágyban akartam olvasni, ott meg mostanában nem tudok, mert szinte azonnal lecsukódik a szemem, ahogy vízszintesbe kerülök. Így aztán legalább aludtam az éjjel. Viszont most munka helyett olvasni akarnék!!! És nem lehet, mert eléggé el vagyok úszva. Áááhhhhh ... Goldi légy erős és koncentrálj! Most kivételesen a munkára! Ááááhhh ... nem megy, de muszáj, nem megy, akkor is muszáj ... Kemény leszek, mint a vídia és verem a billenytűt ... ja, hogy most meg blogolok? Hát istenem, senki se lehet tökéletes...

Kávészünet ...

"Az én drága feleségem állandóan panaszkodik a házimunka miatt.
És mit mond?
Hát azt, hogy rosszul csinálom."

(Alessia, nem találom a smiléket, mi volt az a html-es kavarás???)

Munka helyett...

Kicsit viccelődjünk, hátha akkor több kedvem lesz utána dolgozni...
"Tábla lóg a kisbolt ajtaján: Vigyázat, az üzletet kutya őrzi!
Bemegy a vevő, és azt látja, hogy a pénztár mellett békésen szundikál egy eb.
Ettől kellene óvakodnom? - kérdezi. Igazán nem látszik veszélyesnek.
Pedig az - bizonygatja az eladó. Amíg nem tettem ki ezt a figyelmeztető táblát, minden második vevő átesett rajta."
(nem is tudom, miért jutott eszembe erről a Morgan :) )