2009. dec. 31.

Az év utolsó napja (és még csak délelőtt van)


Reggel 6 óra. Miután éjjel kettőkor megbeszéltem Morgannal, hogy lehetetlen időpontban akar lemenni a kertbe, végre alhatnék. De nem... Kiskölök ébreszt. A szilveszteri buliba borkorcsolyának spenótos rakott palacsintát akar vinni. És ő megcsinálja, de .. hogy kell? Én már ettem ilyet, de még sosem csináltam, így aztán vak vezet világtalant. Bekeverem a palacsintatésztát, ő süti rendületlenül, én pedig a krémes parajpüréhez némi mascarponét keverek. Nagy baj szerintem nem lehet a dologból. A végeredmény egészen bíztató, kár, hogy nem kóstolhatom meg.
A maradék palacsintákból jól bereggelizünk. Kevergetés közben kiderül, hogy a két doboz mascarponéból az egyik túrós, így aztán veszélyben a tiramisu. Márpedig tiramisunak lennie kell. Tegnap ugyanis emailezünk az apuval, hogy ugyan átjönnének-e délután egy kicsit óév-búcsúztatni? Nem jönnek, mert az anyu az unokája feleségének (magyarul az én menyemnek :) )rácsos linzert süt, mert az Ági úgy megdícsérte karácsonykor, meg hogy a leányzónak az a kedvence. Erre párom visszaír, hogy de lesz tiramisu is. Mire az én egyébként cukorbajjal kínlódó édesanyám nevében az apu visszaír, hogy rendben, akkor 3-kor ott leszünk. :) Drága papám netezik vadul, mióta karácsonyra a Jézuska mobil-netet (és a gyerekek kiszuperált gépét) vitt neki. Az Ezüst-net klubban már úgyis csak ritkán jut géphez, akkora az érdeklődés. Szóval tiramisunak lennie kell!. Kiskölök munkába indul, de kísérjem el, mert a mekiben innánk két kávét és akkor pont meglesz a négy pöttye és kap egy Mccafé-bögrét, ami nélkül élni nem lehet, de ma van az utolsó nap, hogy kiválthassa és azért két kávét már mégsem szeretne inni. Tehát romlott mascarpone a táskámba (micsoda szerencse, hogy kivételesen még megvan a blokk is), irány a kávézó. Időnk is van bőven, jó hangulatban beszélgetünk (otthon erre mostanában valahogy sosem volt alkalom), utána ő "dolgozni" el, én meg megyek mascarponét cseréltetni. Az újat persze már a boltban lecsekkolom, friss, jöhet. Itthon életem első rakott káposztájának elkészítése (óne recept, csak barátnői elmesélések és elképzelés alapján), aztán persze tiramisu, sőt még egy tatár bekeverése is. Sajnos a mohácsi hagyma már nem éri meg az új évet, utolsó darabja a tatárban kavarog. Most itt tartok... a hangulat jó, Morgan vígan alszik a hangfal előtt, ahonnan pedig vidáman szólnak a kedvenc dalaim. Bár egy kis irigység ott motoszkál bennem, valakik májusban egy csodaszép könyv lapjait élhetik újra és én egyelőre még hiába példálózom itthon a dologgal, párom nem harap rá az ötletre még annyira sem, hogy "te miért nem mész velük?", de még nem adom fel. :)
folyt. köv. (de ha netán mégsem, akkor BUÉK minden errejárónak!)

2009. dec. 29.

Óévzáró Ötye...

Nem volt surlódásmentes az utóbbi időszak. De 30 év csak 30 év, főleg ha közös. A találkozó kettőre volt megbeszélve a Divatcsarnok szépséges Lotz kávézójába. Kettőkor ott állok. Konstatálom, hogy tömeg van, helyet csak nagyon nehezen tudok vadászni, főleg négyet. És ráadásul egyelőre még egyedül vagyok. Telefon B-nek, nem veszi fel. Telefon V-nek, nem veszi fel. Telefon A-nak, felveszi. Viszont ő még otthon van. Nem ötkor lesz a találkozó? Azonnal elbizonytalanodom, hiszen az utóbbi időben eléggé szétszórt vagyok. Utánanéz, visszahív és tényleg... kettőkor a kávézóban. Az mutató közben már rég elhagyta a kérdéses időpontot és sehol senki. Rossz érzés kúszik felfelé a torkomon. Az nem lehet, ugye nem ... És akkor megjelenik B és V. Na jól van, nagy baj már nem lehet. A. közben a bedugult városon igyekszik átverekedni magát Kispirossal. Így is egy órát késik. Ráadásul közben megszavazzuk, hogy a tömegnyomor helyett a közeli P.Marzano-ban telepedjünk le. A délután a nehéz kezdés ellenére is jó hangulatban folytatódik. Mit jó hangulatban? Fergeteges vihogások közepette. Pedig még csak a kávén vagyunk túl. Aztán előkerülnek az ajándékok, kedves ötletek, megható figyelmességek. Aztán csipegetünk is. Könnyű falatok, azt hihetnéd, ezt nem is lehet elrontani. De lehet! Mindenesetre rendületlenül vihogunk tovább, aztán a gyorsan elröppent öt óra elteltével elindulunk haza. Jól sikerült délután volt, nem lesz itt baj (reménykedem), lesz itt még folytatás ... Addig is Boldog Új Évet Lányok!

2009. dec. 28.

Ha elmúlik karácsony ...



Belegondoltam és bizony eddig nem sokat foglalkoztam az ünnep misztériumi lényegével. Valószínűleg ehhez is meg kell érni (ha fejben nem is, de korban mindenképpen). Az idén elmentünk az éjféli misére. Régi vágyam volt ez tulajdonképpen, csak fizikailag éreztem magam képtelennek a késői fennmaradásra, de most sikerült és rá kellett jöjjek, hogy így volt teljes az ünnep. Érdekes és elgondolkoztató dolgokról hallottam és az ezernyi apró gyertya fényében a már ismert templombelső új és új szépségeit fedeztem fel. Közben a karzatról a kórus kristálytiszta éneke szállt, szép volt, na.
Persze, az ünnepek nem telhetnek el izgalmak nélkül, így aztán párom ünnepek előtti futkosós, lázas állapotát 25-én sikerült Nagyfiúnak is produkálnia. Szerencsére rövid idő alatt jobban lett.
Meglepetés volt 25-én délben a ragyogó napsütés és a madárcsicsergés. Az enyhe "tavaszi" időben sétálva az ember nem is a Jézuskát várta, hanem a nyuszit. :) A késő délutáni "nyári" zápor a villámlásaival pedig végképp feltette a koronát a megbolondult időjárásra.
Még az ünnepek előtt egy üzletben rácsodálkoztam egy nyakláncra, kis csengettyű lógott rajta. Finom kis munka, igazán tetszett, gondoltam is, megveszem magamnak. (mert én megérdemlem :) ) Aztán Kiskölök lenyúlta és az ő ajándékaként került hozzám. Nyitott kabátban, sállal takart kis haranggal a nyakamban sétálunk a kutyával. Idős emberek közelednek, az éppen véget ért miséről hazatérőben. Az egyik néni megszólal: "csengőszót hallok", mire a többiek vidáman élcelődnek rajta, hogy még mindig a mise hatása alatt áll. "de én tényleg hallom" - Morgant vizsgálgatják, biztosan az ő nyakában szól az apró kis harang, de nem... Misztérium ez is :) Én pedig halkan kuncogva és csilingelve távozom a színről :)
p.s. műfásoknak üzenem, a borostyán inda nagyon jól mutat az ágak között

2009. dec. 23.

Nem érti...

Miért van az, hogy a napok óta a szőnyeg mintái között már-már mániákusan keresgélt apró alkatrészt abban a pillanatban veszem észre, amikor a porszívó feje beszippantja?
és
jó, azt a kis összekötő utcát két forgalmas útszakasz között autómentes övezetté, sétáló utcává akarják alakítani. Ez jó. Alatta mélygarázs lesz (nem tudom kinek, minek, amikor a mellette elterülő nagy parkolót sem használja senki, mert ugyebár fizetős)De könyörgöm ... miért éppen most kellett elkezdeni? Miért nem lehetett a lezárt területről a szelektív konténereket még a lezárás előtt kitelepíteni? Miért kellett ehhez a művelethez a park jó részét is elkeríteni? És ha már mindez így alakult, akkor miért nem dolgozik ott senki? Illetve, ezt még érteném is, de akkor minek kellett már most elzárni a gyalogosok elől is? Boldog karácsonyt a jó nagy kerülőre kárhoztatott helybelieknek ebben a latyakban, akik esetleg még a szánkópályán próbálkozhatnak az átkeléssel. Tudja valaki a traumatológia-ügyelet telefonszámát?

Ezek a téli napok képekben ...

Karácsonyi almafa :)


Piros bogyós


Morgan nyomoz


A parkunk télen


Morgan a hóangyal (majdnem):)


Morgan örül a hónak

Még a KEKÜ előttre ...

Szóval, még a KEKÜ előtt akartam írni pár sort a ma reggelről, mint az Ünnep előtti utolsó hajráról ...
Reggel ...
- gyengélkedő párom fokhagymás ördögűzős kezelése korán reggel,
- Kiskölök moziba visz este az Avatar-ra 3D-ben (hír), :)
- szerezzek neki csillogós diszkrét (?) normál méretű borítékot,
- főzzek-süssek meg előre mindent, amit csak lehet,
- gyors (és majdnem felesleges) takarítás ebben a szuttyos időben,
- Morgan nem akar hazajönni a parkból - ahol Winston mellé örökbe fogadta Zeuszt is (szintén bulldög),
- Winstontól még apró karácsonyi ajándékot is kapott (igazából a gazdától, mert Winston tuti megette volna), :)
- Zalessia nem jön erre,mert elbatyta az időt (sic):(
- megtalálni a sufniban a Römertopf-ot ahhoz a fránya kacsához - első kísérlet (nem a kereséshez, hanem egybensült kacsához) :)
- ágytakaró még nem száradt meg (Morgan, ne mááássz fel az ágyra!!!)
... és a nap még csak most kezdődik :)

KEKÜ



Nagyon Boldog Békés és Szép Karácsonyi Ünnepeket kívánok Nektek és Szeretteiteknek!

2009. dec. 21.

Ünnep jő, áhítat ...


(ha már Ady :) )

Pákolicz István: Gyertyagyújtás közben
"A csillagszórók hibátlanul sziporkáznak, együtt vagyunk úgy nagyjából együtt vagyunk, ki-ki megkapja végre a dugdosva is nehezen titkolt ajándékot majd a csókolózás következik nem összevissza, hanem szigorúan a családi hierarchia szerint, aztán jön a szokásos zökkenő; tavaly is elakadtunk a Miatyánk közepetáján, az Üdvözlégyet már csak a nagymama mondja végig, illenék énekelni is valamit egy népdalt talán......a dallam még csak-csak, de a szöveg a szöveg… mivelhogy teljes mértékben elvárosiasodtunk és a folyton hallgatódzó leselkedő szomszéd még utóbb holmi bevándorolt mucsainak tartana, ámbár igaz, hogy a sógor egy sültparaszt, az is marad mit csináljak vele, most is a felmosóvödörben hűti a pezsgőt a karácsonyi pezsgőt, még ennyit se tud a tökéletlen, hát én magyarázzam, mindazonáltal a pulykacomb mellé békesség és még több jóakaratú ember kellene, valamint kevesebb tűzfészek szerte a világon… csöpög a gyertya az új terítőre, Mennybőlazangyal, nagymama egy kicsit vigyázzon" :)

2009. dec. 19.

Esik !!!


(ez eredetiben gif fájl volt és hullott a hó :( )

Én meg olyan bamba vagyok, hogy fényképezőgép nélkül mentem sétálni Morgannal a parkba. Pedig ... :(

2009. dec. 18.

Készülődés...


Hetek óta melldöngetek, hogy én az idén nem fogok az utolsó pillanatban ajándékok után futkosni, csak azért, hogy még ez is legyen a fa alatt, meg az is legyen a fa alatt. Nem, az idén végre észnél leszünk és próbálunk az ünnep lényegével (azért ezt csak az idő múlásával értékeli át az ember, na) foglalkozni. Nem mondom, hogy nem lesz ez fura akár még egynémely családtagnak is, de vagy megszokja, vagy megszökik (nincs olyan szerencsém). Ehhez képest aggódva gondolom végig az ajándékok sorát, hogy talán mégiscsak kéne még egy jelképes kis izé ide, meg talán még oda is... A nagy elhatározás része volt, hogy nem a zebe-zabáról fognak szólni az ünnepek. Nos, a piacról ma is megrakott kosárral tértem haza, elvileg megvan minden, csak éppen az édességhez kellene még ez-az, meg talán x jobban örülne, ha ez is lenne az asztalon, y viszont éhes marad, ha nem csinálok még egy kis amazt. Áááá, nehéz az átállás, na. Viszont már kétszer pakoltam vissza a gardróbba a karácsonyfadíszeket, mert már erősen faöltöztetős hangulatban vagyok, de ilyen korán talán mégsem illene. És a hó még tartja magát, legalább az illúzió kedvéért, mert hancúrozni benne azért nem elég. Beköszöntöttek a téli vacsorák, úgymint babgulyás és sült csülök (istenien illatozott a szépséges kerámia tálkában), kiváltottam a koleszterin tablettát is, hogy gyengeségünket némiképp ellensúlyozzuk. Csendes gyertyafényben telnek már most is az esték, halk zene mellett. Már csak Nagyfiúnak kellene végre egy jó kis állás a karácsonyfa alá és teljes lenne a boldogság.

2009. dec. 16.

2009. dec. 13.

Megfogott...

" Uram szeretlek és szükségem van Rád. Jézus nevében költözz a szívembe, a családomba, az otthonomba, és a barátaiméba. Ámen. "
Mindenkinek akinek ez segít, és szüksége van rá.

Máshol ollóztam, de főleg így az ünnepek előtt annyira megfogott, hogy muszáj volt.

2009. dec. 12.

Megőrülök...

Minden méltatlan cselekedet elnyeri méltó büntijét. Történt ugyanis, hogy legalább egy éve letöltésre került egy francia felvétel a Nyomorultak koncertjellegű előadásáról, aminek a végén minden valaha volt Jean Valjean énekelt egy részletet, köztük a Vikidál Gyufa is. Ma gondoltam egyet és betettem a lejátszóba. És sehol egy nyomorult Nyomorultak, helyette a Tűzből nincs kiút, pedig azt nem is akartam/akarom. :(
Ja, amúgy imádom a Tabáni István hangját, akkor is ha éppen Máté Péter, meg akkor is, ha Freddy Mercury magyar hangja :)
ps. pont a Csillag születik eredményhirdetésekor hívtak telefonon, így nem tudom a kiesőket. Valaki esetleg felhomályosítana?

Főzök...

Hát, így még nem jártam! Csináltam fasírtot. Nálunk inkább csak a pogácsa forma megy, így az készült. És a fél kiló húsból nincs két formás darabom, az összes szétesett sütés közben. De atomjaira...
Most főzök egy kis krumplit, felkarikázom, rászórom a fasírtmorzsát, sajtot rakok a tetejére és kitalálok valami hangzatos nevet, ami mégiscsak jobban hangzik majd, minthogy elbactam az ebédet. :)

2009. dec. 11.

Khm...


A virágot Erikának hívják és most már az angyalt is :)

2009. dec. 9.

Közlekedik...

Már egy jó ideje (kb. a brutális parkolási díjak bevezetése idején)átváltottam tömegközlekedésre. Nincs vele semmi bajom, hiszen mindenhova könnyedén eljutok, nincs idegelés a dugókban, nincs rettegés a bizalmi elv helyett, nincs reménytelen parkolóhely és aprópénz keresgélés. A napokban többször is visszavedlettem "úrvezetővé" és ha őszinte akarok lenni, nem voltam tőle boldog. Zuhogó esőben, sötétben, amikor nem látszanak az aszfalton a felfestések, viszont szembevilágít mindenki, helyenként motorcsónakot játszva (és félve a megcsúszástól - volt már benne részem és nagyon ijesztő)... szinte irigyeltem a buszok, villamosok biztonságában utazókat. És komolyan nem értettem a többieket sem ... kinek jó, hogy lépésben és több, mint fél óra tesszük meg az Europark és az Iparművészeti Múzeum közti távot? Amúgy a világ klímakonferenciát tart. Mellesleg...

2009. dec. 7.

Nagy szellemek ha ...

Írtam reggel azt a "merengő"-t... aztán este meg kaptam ezt:
"Az anyák kezükben tartják gyermekeiket egy ideig, s szívükben örökké"
- köszönöm Halam! :)

2009. dec. 5.

Merengő...

Várod, hogy egyáltalán megszülessen, pedig még azt sem sejted, hogy mi az, amit olyan nagyon vársz. Aztán nevetések és könnyek közt felneveled. Aztán azt hazudod önmagadnak és a világnak, hogy elengeded, pedig soha nem leszel képes rá a szíved mélyén. Büszke vagy rá, hogy milyen önálló, közben zokog a lelked, hogy már nincs rád szüksége. Dühöngsz, ha úgy érzed kihasznál, közben reszketve várod, hogy tehess érte valamit. Anyának lenni sokszor olyan, mint egy szerelem hullámvasútján ülni. Mellesleg a gyerek csak pár napra utazott el a messzi Madridba. (Örülsz az élményeinek és közben kicsit irigykedsz, hogy ebből bizony már kimaradsz)Morgan pedig máris sántít, pedig a "tesó" gépe még fel sem szállt.
A reggeli lelkizés után pedig következzen a takarítás. Talán lélekben sem ártana.

2009. dec. 2.

Új családtag(ok)




Igen, ő az. Az egyik. Egyelőre hárman vannak, mert aranyárban méri a kedves mester, de komoly ígéretet kaptam a ház urától, hogy további hármat ő is megfinanszíroz. És egész télen ebből fogjuk a finom egytálételeket nyammogni. (Meg majd más évszakokban is)
Ő meg a másik. Az általam csupornak becézett fél literes apróságból négyen üldögélnek a polcon, de szerintem ezügyben józan leszek (ennyi teától mi más lehetnék)és nem hurcolok haza további tesókat.
Azért ez érdekes, mielőtt az Őrségben jártunk volna, simán megfelelt egy rendes tányér meg bögre, most meg ...

2009. dec. 1.

Adventi ... tál



Na, ma vettem gyertyákat és az ideiglenes, mécseses megoldásból ez született :)

Bőség...

A bőség zavarával küzdök. Ősszel ugyanis egy szatyor szép nagy fenyőtobozt gyűjtöttem. Tegnap aranyszínűre festettem, de ennyit még ez a nagy lakás sem bír el. Ugyanez a helyzet a mindenféle mécsesekkel is, hiszen most kikerültek a "hétköznapiak" közé a karácsonyiak is. Áááá... el kéne hinnem, hogy a kevesebb több!