2013. aug. 15.

Kő kövön...

Valamikor tíz évvel ezelőtt Ca'savio-ban beraktam a kocsiba ezt a sima követ. Istenem, az ember nem méricskél, amikor az autó ugyebár azért van, hogy cipeljen... engem, a holmim, az őrültségeim... A méretéről árulkodik a mellette heverő gyufásdoboz, nem apró... Őrizgettem és most megtalálták egymást Alessiával... ez kerekedett ki belőle ... még Col(in) is kapott egy kis házat rajta :)

... és mert tudom, hogy van, aki az Orczakönyvvel nincs nagy barátságban, miatta itt is...
Nem tudok szabadulni a képtől, ahogy a Ferencziek terének poklában, a hónapok óta folyó betonozás, aszfaltozás közepette, a porban és kíméletlen nyári forróságban az élet mégis utat tör magának, egy kis kukorica nyújtózkodik az ég felé...

2013. aug. 11.

Számok, korok, kérdések...



Más irányú írásom kapcsán kis kutatómunkába kezdtem az ókori Róma sporteseményeivel kapcsolatban. A korabeli stadionok kapcsán elképesztő számokkal találkoztam. Ott van példának okáért a Circus Maximus elképzelhetetlenül nagy, közel 300 ezres befogadó képessége, aminek a fele ülőhelyeket jelent, a többi természetesen álló helyeket. És akkor eszembe jutott elsőként az újjá épített Wembley stadion, amelynek maximális befogadó képessége 105 ezer főnyi. Sajnos élőben még nem, de a híradókból, baráti elbeszélésekből tudom, milyen az, amikor ennyi ember a mai Londonban útrakél, hogy mondjuk egy Robbie Williams koncerten csápoljon a kedvencének, vagy valamivel kevesebben, úgy 90 ezren a kedvenc csapatuknak. Teszik ezt kocsival, buszokkal, metróval, vonattal, biciglivel, gyalog… a lehetőségek tárháza végtelen. Ami biztos, hogy a város megérzi ezt a „madárvonulást”. 

És akkor próbáltam elképzelni, ahogy az ókori Rómában a közel háromszor ekkora tömeg útnak indul. Oké, nyilván nem mindenki a város akkori lakója, hanem érkeznek a környező településekről, talán még messzebbről is. Szekerekkel, lóháton, de leginkább gyalog. Mert a császár szerint kenyeret és cirkuszt a népnek! És láss csodát, azaz tengeri csatát vagy kocsiversenyt a város szélén felépült Circus Maximusban, vagy gladiátor-küzdelmeket, állatviadalokat a Colosseumban. …Mondjuk, ennek kapcsán a gondolat már tovább is szaladt és további kérdések merültek fel bennem. 

Mi indokolta ilyen monumentális építmények építését? Csak a kor uralkodóinak megalomániája, vagy a tény, hogy más közösségi szórakozás talán nem is létezett? Milyen gyakran rendeztek ezekben versenyeket, előadásokat? Ilyen elképesztő méretű tömeg hygiénés igényeit hogyan oldották meg? Ekkora térben hogyan jutott el az élmény a nézőkhöz, az eredményeket a műsorvezetők hogy hirdették ki? …Megannyi kérdés, amikre nem adnak választ sem a lexikonok, sem a filmek, amelyek a nálam élénkebb képzelőerők szülöttei. Marad az elképedt csodálkozás, a hitetlenkedés és a kissé áthallásos gondolatok, amelyek a ma épülő sokkal kisebb, de nem feltétlenül más célt szolgáló stadionokkal kapcsolatosak. 

A történelem szekere halad, de az ókori uralkodók nagyvonalúnak tűnő adományaiból a cirkuszt a népnek máig ható erejű. Bár, egy fontos különbség talán van. Akkoriban ez valóban „ingyenes” adomány volt. Ma lassan csak néhányak kiváltsága, de ők nincsenek annyian, hogy megtölthessék korunk Circus Maximusait, vagy csak olyan ritkán, hogy felmerül a kérdés, ezért érdemes, hogy azt ne mondjam... kifizetődő?
Mondom, csak kutatok, keresgélek és az olvasottak kérdéseket vetnek fel… Vajon néhány száz év múlva az utódaink milyen válaszokat fognak találni?

2013. aug. 1.

Konyhatündéreknek!

Lehet, hogy csak nekem volt újdonság, amikor a minap azt olvastam valahol a neten, hogy a konyhai lefolyók dugulásának egyik oka lehet a túlzott mosogatószer használat is. Ez a része nem volt túl meggyőző, hiszen józan paraszti ésszel azt mondanám, a forró víz és a mosogatószer KELL, hogy oldja a zsíros, olajos szennyeződéseket, de nem is ez a lényeg. A cikk írója régi, bevett gyógymódot ajánl a funkcióját lassan elvesztő lefolyó pucoválásával kapcsolatban (úgy, hogy közben még a vezetékrendszert is kíméled az atomromboló - és hatástalan - vegyszerekkel szemben): Önts bele szódabikarbónát és ecetet! Aztán ha a habzás csillapodott, akkor mosd át forró vízzel... és láss csodát, a tanács működik. Hónapok óta most történt meg először, hogy a lefolyó lefolyt és nem álldogált a víz benne, hogy aztán hosszú percek, sőt negyedórák elteltével tűnjön el. Úgyhogy konyhatündér-társaim, ha gondotok adódna, ezt a trükköt mostantól jó szívvel ajánlom én is!