2015. nov. 26.

Nehéz az élet ... egy kis álnyafogás :)

Amióta Colin és Jack a legnagyobb haverságban töltik a napokat, én jóformán megszűntem háziasszony lenni. Vagy legalábbis lenne mit bepótolnom. De a kis mafla egész idő alatt aranyosabbnál aranyosabb dolgokat művel, egész egyszerűen muszáj nézni - és persze fotózni - őket. Jobb, mint bármilyen tv-műsor, még a kedvenceimet is überelik.
Ahhoz képest, hogy Colin milyen tartózkodóan fogadta a kis betolakodót, mára már teljes jogú családtagként kezeli ő is. Fáradhatatlanul játszik vele, szinte alig irigykedik, és ma meglepve vettem észre egy apró lyukat a szőrében a szeme alatt, amit vagy a kis karmocskák, vagy egy tűhegyes tejfog ejthetett. És Jacknek még kutya baja :)
Szóval ... nem tudom, mivel töltik azt az időt, amikor nem vagyok itthon, de nincs pisifolt, csak két lelkes kutya az előszobarácsnál, ahogy farokcsóválva örülnek neki, hogy megjöttem. Onnantól pedig játék! Ma is majd egy órát bunyóztak, amikor egy percre abbahagyták, lementünk pisilni, Jack megkapta az ebédjét, Colin egy rágcsát, aztán eldőltek - természetesen szoros közelségben egymással.
Már csak a felnőtté válás izgalmas időszakában kell majd figyelni rájuk, hogy ne legyen gond, és akkor hátradőlhetek, hogy remek kis páros lettek.






2015. nov. 24.

Elvagyunk...

Jack persze piszkálja a sebét. A szándék alapvetés, de hogy képes is rá, az engem speciel meglepett. mert ehhez határozottan hajlékonynak kell lenni. Ő az. Első lépésként kapott egy kis ruhát. A gyerekeim 30 évvel ezelőtti egyik kis rugdalózóját áldoztam be a nemes cél érdekében. Csak arra nem gondoltam, hogy egy kisgatya nem gatya. Több kéne, hogy amíg a mosásban van, addig is védje valami a varratot. Előkerült először néhány ragtapasz, de egyik sem tapadt meg a kis pucér pocin eléggé, főleg, hogy a kis mancsával segített is nekik lejönni. Úgyhogy előkerült a "gallér". Spéci darab, tökéletesen működik is. Enni, inni, játszani, aludni is lehet benne (sőt, még Colin tányérjából lopni is), de azért kényelmetlen. Csaba doki szerint nem, de ő még életében nem hordott ilyet, úgyhogy honnan is tudhatná. Megsajnáltam csórikámat (Jacket, nem a Csaba dokit) és ettől megszületett a zseniális ötlet. Két hónappal ezelőtt kegyetlenül fájt a térdem és egy térdgumitól reméltem az enyhülést. Nem segített. Már csak azért sem, mert az én térdemnél jóval nagyobbat vettem XD Viszont... kis igazítással remekül fedi Jack pocakján a sebet, és máris mehetett a hancúr Colinnal, aki végre nem volt ideges attól, hogy a gallér miatt nem talált fogást a haverján.







2015. nov. 23.

Túl vagyunk rajta!







A köldöksérv-probléma - Csaba dokinak hála - megoldva. Kicsit megviselte, reszketett mint a nyárfalevél fél délelőtt, de "anya" kebelén "túlélte" XD Ahogy járni tudott, máris Colin nyomába szegődött, aki együttérzően hagyta. Pedig ő sincs egészen jól, valamit felnyalt, aminek a következtében amúgy is érzékeny belei rendetlenkednek, nyilván fáj is hasa, ezért aztán rámorrant a kicsire, amikor az pont azon a részen akart rámászni. De mintegy jóvátételként utána átengedte neki a nagy párnát és ő beérte az öcsiével. Igazi önfeláldozó alkat, na. Amúgy meg egész nap ott sertepertél a kicsi körül, mintha őrizné. Most mind a ketten alszanak... tiszta lábadozóvá alakult a lakás, de őszintén szólva egy szívmelengető nap volt ez így is.

2015. nov. 21.

Némajáték...

Már olyan tökélyre fejlesztették a néma harcmodort, hogy valószínűleg hosszú percek óta játszottak, mire észrevettem, hogy mit művelnek :D







2015. nov. 19.

A teljes áttörés...

Két hétig attól tartottam, hogy sosem fog eljönni a perc, amikor Colin elfogadja, hogy társa van a családban, négylábú társa. De egy tacskó kitartását nem vettem figyelembe. Egy ilyen kis vakarcs, ha akar valamit, akkor azt el is éri. Jack pedig nyilvánvalóan azt akarta, hogy Colin a haverja legyen. Elérte. Most már nemcsak az esti órákban bohóckodnak, birkóznak, de a délelőtt is erről szól. Ez csak annyiban aggasztó, hogy időnként nagyon bepörögnek és olyankor azért nem árt Colinnak szólni: "Köpd ki!" XD (nem ám... "Ereszd!")  És ha nem leszek itthon, hogy szóljak?








2015. nov. 18.

Ezt akartam! Ezt akartam?

Az ebek játszanak. És ugatnak. Ugatva játszanak. Colin eddig a lakásban nem ugatott, a kertben vagy parkban is csak kivételes alkalmakkor. Gyönyörű, pincemély, erőteljes hangja van. Jack még csak most próbálgatja a hangszálait, de pasis, rekedtes hangja lesz, már hallani.Oké, kis rikkantások, amolyan tacskós módra beleférnek.

És most itt rohangál a kicsi a Colin körül és ugat. A nagy meg válaszolgat. Amikor nagy nehezen lecsillapítom őket egy idő után, akkor meg csendes birkózásba kezdenek. És a nagy, akit alig lehetett rávenni egy kis rosszalkodásra, most önfeledten újra és újra kezdi a játékot, amikor én Jacket próbálom lehiggasztani. Végre anyai szigoromnak érvényt szerzek. A kicsi már a székem alatt alszik, Colin meg a konyhában kinyúlva. Ezt akartam. De tényleg ezt akartam? :D







2015. nov. 17.

Meglepi...

Apa hozta. Mert tudja, hogy Velencében ezt nagyon szerettük. És mert ezzel ünnepeltük, hogy megérkezett az első csomag könyv. Meg egyáltalán... 33 év után már lehet ilyen gesztusokat gyakorolni. :)

2015. nov. 16.

Megérkezett!

Megérkezett a Zöldzug-kötet! Érdeklődni, rendelni privátban lehet a juditpados3@gmail.com címen. Budapesten átadóponton átvehető!


2015. nov. 13.

Tádámmm...

Esti séta Colinnal... amerre jár, felgyúlnak a fények a nevével :) Amúgy a Piccolino kávézó feliratát kapta el apa a megfelelő szögben :)
És....
Az első átalvós éjszaka! A norvég-magyar meccs első félidején dőlt ki és aludt hajnali fél ötig! Durmi Jack egyszer még nagyfiú is lesz!


2015. nov. 11.

Ohó, engem átvágtak...

Na kérem... ha az ember azt hiszi, egy frissiben hazacipelt kölyökkel az a legnagyobb gond, hogy futkosni kell vele a kertbe, akkor nagyon téved.
Mert...
-a kölyök biológiai órája merőben eltérő a család bármelyik tágjáétól, így a tiedtől is... szokj le a nyugodtan végig aludt éjszakákról!
-játékos, édes, aranyos ... és nyúzza az idősebb kutyát, aki ettől minimum ideges, ha nem boldogtalan
-eszik, mint a gép ... és vakarózik, mint a gép ... és a tudomány mai állása szerint már csak az lehet, hogy allergiás a csirkés tápra. Kölyöktápban viszont kizárólag csak olyan létezik, mert az ún. Sensitív halas tápban is van csirke. Ja, hogy te azt hitted, majd a vasszöget is megeszi? Hát, megenni megeszi, csak aztán fél éjszaka próbálod lefoglalni, hogy ne rágja a lábát és vakarja magát. A hülye nevű Antivakarin injekció ellenére is. Bár, ha jól emlékszem fenti témában arra a kabaréjelenetre, ott sem nagyon vált be.
-azt írja a kutyás tudomány, hogy az eb sosem piszkít a fekhelyére. Ja, hogy már kétszer lepisilte a tollaspárnát, amit te fekhelyül szántál neki? Miért ne tehette volna, amikor amúgy melletted alszik az ágyon? Oda tényleg nem pisil.
Hát, ilyenek mennek itt meg a bárányfelhők... és még el sem kezdődött a java, amikor majd fogat vált, te meg bútort... meg hasonlók. Az biztos, hogy egy időre csak és kifejezetten kutyás ruhában lehet mellette létezni. Erre ékes bizonyság a nylon-harisnya, ami a szemetesben végezte tegnap.
Mi is volt a projekt eredeti célja? Hogy Colin többet legyen ébren és főleg fiatalodjon vissza játékos kedvű kutyává? Nos, nem ez lesz a család legjobban sikerült projektje, ez már körvonalazódni látszik. Colin alszik. Legalább annyit, mint régen. Mert a kicsi addig se piszkálja. Ezt már az első napokban elég érthetően elmagyarázta neki. Érthetőbben, mint én azt, hogy ne egyen meg mindenféle gombát a kertben, amiről én azt sem tudom, miféle.

Mindenesetre nagy tanulságok vannak itt születőben. Például, sosem hittem magamról, hogy ennyi türelem szorult belém, hogy éjfél előtt, majd hajnali 2-kor képes vagyok levinni a kertbe, utána majd egy órát altatgatni (ami jelen esetben azt jelenti, hogy inkább játszom vele, csak ne vakarássza magát), aztán fél hat felé elölről kezdeni a műsort. De leginkább az látszik igazolódni, hogy az ember ne akarja jobban tudni, mire van szükség a kutyájának. Meg az olyan közhelyeknek a megtestesülése, mint "a pokolba vezető út jóakarattal van kikövezve", vagy "ha az embernek nincs baja, csinál magának"... ilyenek.
Na jó, nemcsak sírás van, mert amúgy tényleg egy tünemény... a szó szoros értelmében is, mert egyik pillanatról a másikra képes eltűnni szem elől. Egy édes, aki imád rajtam aludni, és igazság szerint én is imádom ilyenkor. Remélem, elég sok szeretetet tudunk kölcsönösen feltankolni ahhoz, hogy a vészesen közelgő kamaszkort túléljük. Hiszen egy tacskóról beszélünk! Én meg még élénken emlékszem arra az időre, amikor Buksi a családunk tagja volt. Komoly kihívás, higgyétek el! Tudom, miről beszélek.


2015. nov. 10.

és szemtelen ...

Alig éri fel a bratyó tálját, de ez nem akadályozza abban, hogy meg sem várva, hogy a nagy befejezze az evést, a lábai között felágaskodik és már lóg is bele a tálba. Colin meg a végtelenségig béketűrő (ha kajáról van szó). És a kis szemtelen utána még párnának is nézi szerencsétlent.



és ugat...

9 hetes és már rájött, hogy ugatni is tud. Jó, az elsőtől még ő is meglepődött, de bele fog jönni. Ez olyan :) Colinnal öt csendes évet tudunk magunk mögött. Ha a csak Morgannal töltött másik tízet is hozzászámolom, valóságos örökké való. Elszoktam már tőle, hogy valaki állandóan kommentálja a körülötte történteket. Ez a töpörödött törpördög a fejünkre fog nőni. Kezdek félni :) Na jó, ez az utóbbi néhány szó csak idézet volt a Cinemax-on éppen futó Manhattan c. filmből. De nagyon idevágónak tűnt :) Ma azért már be is pisilt, hogy bizonyítsa, nem csodagyerek, és nagy felfedező... kezdek rájönni, mennyi mindent nem pakoltam el még a tűzvonalból :) Kedvence az ikeás mécsestartó, az olyan klasszul csörög-zörög, ha elgörgeti a parkettán. Én hülye meg a kaparós sorsjegyen nyert 2000 forintból mindenféle rágcsákat vettem. Kidobott pénz volt, mert a lábam ujjánál úgysincs jobb :)