2016. nov. 27.

Tényleg nem értem ...

Nézem a facén, hogy új őrület hódít. Mindenki grincsfát készít. A grincsről persze nekem is Jim Carrey filmje ugrik be. Szegényt nem nagyon bírtam sosem, így eléggé szegényes a repertoárom, példának okáért ezt a filmjét sem láttam. De annyit azért "tudok" a grincsről, hogy utálta a karácsonyt, ezért ellopta a gyerekek ajándékait és eltrollkodta a karácsonyt. De akkor miért csinálunk grincsfákat? Utáljuk a karácsonyt? Nem akarunk a gyerekeinknek, unokáinknak ajándékot adni? (oké, tudom, ezt most sarkítom erősen) De komolyan! Mi a bánatért csinálunk egy csálé fenyőállványt milliónyi csiricsáré dísszel? Ne mondjátok, hogy jópofa, mert amúgy a lakásba se engedném be! De próbáljatok meg meggyőzni! :D



Megnyílt!

Amikor egy álom valóra válik, mindig nagy öröm. Nem tudom, Alessia mit érez most a szíve mélyén, mert számára ez azért egy nagyon izgalmas, helyenként idegbajos időszak végét is jelezte, még kívülállóként is bele lehetett fáradni az aktuális történésekbe, bosszankodni valókba, de tegnap délután felvillanhatott végre a tábla a kirakatban: Nyitva! 

A Caffé Frizzo tehát megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt is. Szerencsés helyzetben vagyok, mert egy ideje már tesztelőként kóstolgathattam a sütiket és kávékat, kedvencem is lett persze, és hozzájárulhattam egy picit a berendezés részét alkotó könyvespolcok megtöltéséhez is. Olaszország és benne az én szívem kis zuga, Velence. Mind ott várnak az illataikkal, aromáikkal és a róluk szóló sorokkal, képekkel. 

A Caffé Frizzo ugyanis egy könyves kávézó, mégpedig a legjobb fajtából. Ahol a tulajdonos saját fotói díszítik a falakat, saját rajza hívogatja a vendégeket, hogy osszák meg élményeiket más vendégekkel (upsz, ahogy mondani szokás, ez itt erősen spoileres rész volt, de mivel képet azértse teszek fel róla, így talán nem lövöm le teljesen a poént), és nem utolsó sorban ott vannak a könyvek, albumok, képeslapok, amelyek mind ennek a csodás országnak a szerethetőségét bizonyítják. 
Alkonyatkor halk zene, gyertyafény, a küszöbön kiszökő illatok várják a látogatót; napközben (és jó időben) a hatalmas ablaktáblákon ragyog be a napfény, aranyos ragyogásba borítva az otthonos berendezést. Tegnap minden betérő száján kibukott ez a jelző: olyan otthonos. És tényleg! Puha fények, kanapé, textilek, utazások emlékei... tökéletes körítés az ízes italokhoz és süteményekhez. Egyedül, párral, barátokkal, sőt ... még gyerekkel is, hiszen Alessia rájuk is gondolt, a tőle már megszokott odafigyeléssel... kis gyereksarok várja a kicsiket, macival, bagollyal, könyvekkel, kifestővel, játékokkal, hogy a szülők számára megteremtse a nyugalom ritka perceit. Akik részt vettek a tegnapi megnyitón, elégedetten fogadkoztak: hamarosan visszatérünk! Aki pedig nem lehetett ott, feltétlenül jegyezze fel magának, hogy van egy kedves kis zug, ahol finomságokkal kényeztetik a gyomrát és a lelkét egyaránt! Amíg elindultok, álljon itt egy kis ízelítő abból, mi vár ott rátok: Caffé Frizzo - Biatorbágy
Mert "a boldog emberek olvasnak és kávéznak" (A.Lugand) :)







2016. nov. 24.

Dühöngős...

Dühöngős a cím, de igazából csak mélységesen elkeseredett. A mai nap tökéletes lenyomata annak milyen országban élünk.
Tegnap délután DJ gyerekem telefont kap, miközben vidéken van egy temetésen, amelyben egy fiatalka leányzó érdeklődik, igényel-e állami támogatást a pénztárgéphez, mert ő egy felmérést végez etc.
DJ-gyerek szeme fennakad, pénztárgép??? Már a kivitelezés is vet fel kérdőjeleket, meg egyáltalán... a fodrász, aki évek óta ül a boltjában, nem kötelezett rá, ő meg cigányélete közepette igen? Anya, aki főállásban úgyis a családtagok ügyes-bajos dolgai után szaladgál, megígéri, hogy ennek is utána kérdez.
Első állomás: NAV.
Hiába van meghatalmazásom, ha nincs rajta tényszerűen, hogy mire kaptam, akkor ő sajnos még annyit sem néz meg nekem, hogy milyen száma van a gyereknek, de majd megtalálom otthon az iratai között.Kösz!Mégis, hogy lehet röviden velősen megfogalmazni azt, hogy mi a túrót akartok ti egy pénztárgéppel?  Mindenesetre, ha netán ilyen száma lenne ... és itt hosszas keresgélés után kinyomtat egy fél oldalnyi Jogtár mellékletet, akkor bizony kell a gép. De mondom, itt az áll, hogy diszkó működtetőkre vonatkozik, ő meg eseti alkalmazott, csak zenél. Akkor másik TEÁOR-szám kell. Milyen? Azt majd a KSH-nál megmondják, mert ebben a kérdésben ők az atyaúristenek, a NAV azt fogadja el, amit ők mondanak. Azt a számot pedig majd jelentsem be náluk elektronikus úton a 16T101E nyomtatványon. Értettem. Futok. Szerencsém van, hogy van egyáltalán ügyfélfogadás.
Második állomás: KSH
Hát, ők nem keresnek nekem számot. De ne is kérjek írásos állásfoglalást, mert akkor megint ugyanazt a rosszat fogják kiküldeni. (Miért???) De létezik az önbesorolás. Ha találtam egy számot, ami szerintem jó, akkor azt jelentsem be a NAV-nak. Kösz.
Harmadik állomás:
telefon gyereknek, milyen száma van, persze az, ami szaros, tehát anya majd azzal tölti a délutánt, hogy keresgél helyette mást.
Negyedik állomás már otthon:
Megnyitom a KSH oldalát és alig egy fél órás kutakodás után találok egy számot, aminek jónak kell lennie!  Hogy ez annak idején miért nem szúrt szemet annak, aki a számot adta, nem tudom. Mint ahogy azt sem, hogy kell-e bármilyen végzettséget igazolni, ha ezt választom. Mindegy, ez kell nekem! Letöltöm a kért nyomtatványt. Ebből az alkalomból a frissített program átvariálja az egész gépemet. Kösz! De fasza gyerek vagyok, sikerült, meg is tudom nyitni. Kezdeném kitölteni ... Hiba! Nem az Ányk programon keresztül kell beküldeni, hanem az Okmányirodánál. Mi van? Telefon az okmányirodának. Ó, már régen nem úgy kell beküldeni. Erre van a Webes Ügysegéd! Hogy mi a tököm? Van olyan kedves, hogy elmondja, hol találom, és lőn, működik, beírom az új számot és átíródik a régi, sőt állítólag a NAV-ot is értesítik róla.
Most már csak az alábbi kérdéseim lennének?
-Honnan a búbánatból szopja a halandó az ilyen változásokat, ha nem értesítik róla?
-Ha már ott vagyok, és ülök egy órát a soromra várva, ahova majd végül az a qva nyomtatvány kerül, miért nem tölthettem ki ott?
-És miért atyaúristen a Ksh, ha az önbesorolás intézménye létezik? Azt már nem is mondom, hogy a KSHnak csak pont ennél a felületnél nincs kereső funkciója, ezért végig kell görgessem a gyökér- és dinnyetermesztéstől a gombkötés és paszományterméken keresztül a füstölés, valamint kártevő figyelő szolgálatig (és tovább) az összes agyatlanságot, mert még egy tartalomjegyzék sincs az elején, hogy eleve hol kezdjek keresgélni.
-Ja... és miért nem értesít a Nav, ha pénztárgépre kötelez cirka egy hónap múlva? Ha nincs az a lelkes kislány a felmérésével, sosem derül ki a dolog, csak amikor a büntető határozat megérkezik kb. 200 ezer forintos csekkel mellékelve.
Csak egy napom ment rá, végül is, ráérek. De mit csinál az, aki nem?

2016. nov. 20.

Életjel...

Ahogy az lenni szokott az ilyen esetekben, amikor az ember búcsút vesz egy közösségtől, valaki mondhatta volna nyugodtan, hogy sohase mondd, hogy sose... lám, én is itt vagyok megint. Nem tudom, mennyire lesz tartós a fennforgásom a régi lapokon, de az biztos, hogy amióta magamban bezártam ezt a helyet, milliónyi megosztani való gondolatom támadt. Még akkor is, ha nem nagyon jár erre senki, azért jó lett volna kiírnom magamból az aktuális gondolataimat. Úgyhogy úgy döntöttem, írok ide még, mert Alessiától eltérően én már nem nagyon tudok és akarok energiát fektetni újabb, dizájnosabb blogba. A könyves témában megtettem, elfecsérelt energia volt. Nem a judithsarayblog.wordpress.com-ról beszélek, hanem egy judith-a-betuveto.blog.hu-ról, aminek már az admin-adataira sem emlékszem.

Tudom, hogy már senki nem olvassa ezeket a sorokat, mégis ... elmondom, hogy januártól a blog újra életre kel. Ha bárkit érdekelnek a gondolataim, szívesen látom a nagy önvallomások olvasójaként. Igazság szerint az idén hiányzott nekem ez a fórum, ahol nemcsak a készülő írásaimról, vagy a kutyáim hétköznapjairól oszthatom meg a mondandómat. Bizonyára közrejátszott ebben az is, hogy más fórumok elcsendesültek. Ennyi volt most ... csupán egy életjel... hogy vagyok, hogy gondolkodom, hogy meg akarok nyílni, időnként kiírni magamból az érzéseimet, a gondolataimat. Volt egy évem, hogy rájöjjek, vajon hiányzik-e. Tényleg hiányzott. Jövőre Veletek ugyanitt! _ Jutka