2017. ápr. 28.

Mai morgós...

Busz. Beáll a megállóba, a fent lévők már egymás lábát taposva igyekeznek az ajtó felé. A legfürgébb az ajtó mellett ülő idős hölgy, aki az ún. banyatankkal várja, hogy "szezám tárulj". Odakint természetesen összesűrűsödik a nép az ajtó előtt, nehogy legyen hova kilépni. Mert nekik sürgős. A legsürgősebb alighanem egy tíz év körüli fiúcskának, aki a maminak odakiabál, ahogy az nehézkesen próbál lelépni és egyúttal leemelni a guruló bevásárlótáskát. Többen segítenének, de majd ő. A szél elfújná, ha nem kapaszkodna. Szóval, öcsink odakiabál: Menjél már! Anyuka összeborzolja a türelmetlen buksit: Bencuska! Ne legyél türelmetlen, a néni már öreg. Az öreg néni már most, és sejtem, majd a legmelegebb nyárban is a déli órákat találja alkalmasnak, hogy vásárolni menjen, jól megpakolja a batyut, aztán belehaljon a vonszolásába. Nem! Ne higgyétek, hogy nincs bennem tisztelet az idősek iránt. De a józan eszüket azért megőrizhetnék, hogy ne csúcsforgalomban, vagy majd a csúcsmelegben szédelegjenek az utcán. És tudják elfogadni a segítő kezet!
A gyerekről meg hirtelen csak annyi jutott eszembe: Majd te is olyan leszel, mint akik egy tollvonással döntöttek arról, hogy 75 év felett már ne járjon a korszerű gyógykezelés a rákos betegeknek. Hiszen csak pénzkidobás. Persze, ezt így nem mondja ki az illetékes, de mégis mi mást üzenhet ez azoknak, akik rászorulnának, akik még szeretnének néhány évet a családjuk körében, vagy egyszerűen csak emberhez méltó módon akarják itt hagyni az árnyékvilágot?
Nem érzem magam (még) teljesen antiszocnak, de igazság szerint ha választanom kellene, hogy egy óra az embertársaink között vagy inkább itthon a két kutyával, habozás nélkül az utóbbit választanám. Bennük legalább vannak érzelmek.

2017. ápr. 27.

Jó szomszédság, török átok ...

Társasház meg maga a tatárjárás.
Alattunk lakóról eddig is tudtam, hogy a négy kereke csak a járgányának van meg, neki egy tuti elgurult. Ma jövök haza... 15 millás autókája az utcán parkol (járdán, és ilyen ügyekben a sokkal olcsóbb kis autók tulajdonosait a közterület éber őre rendszeresen megszívatja, hiába vesz parkolójegyet)... de ami kiverte a biztosítékot: az ablakában ott virít a mozgássérült matrica. Hiszen ő csak agyilag, arra meg még nem adnak. Zárójelben jegyzem meg, a helyi lakosoknak 2, azaz kettőezer forint egy ÉVRE a parkolás az utcán.

A másik kedves szomszéd 80-90 között, nem tudom pontosan, mert az a "balta se fogja" típus. A hülyeség meg nem korfüggő. Lent vagyok a kutyákkal a közös kertnek a saját ablakunk alatti részén. Lehunyom a szemem, de mint tudjuk, egy tacskónak ennyi pontosan elég is, hogy kereket oldjon. Mennék fel a lakásba, szólongatom, semmi. Na, látom, hogy a kert másik oldalán poroszkál az orgonabokrok alatt. Hívom, nem jön. Mérgesen érte indulok, amikor látom, hogy játékosan elugrál oldalra, de nem miattam. A ház sarka mögül előbukkan a néni, két kezében egy ágvágó meg egy fűrész. Azokkal hadonászva próbálja elhajtani a mindenkivel (még az érdemtelenekkel is) barátkozni akaró Jacket.

Jó helyen lakunk, szép helyen, de ma megint eszembe jutott, miért utálok itt lakni 30 éve.


2017. ápr. 1.

Hasonlóságok

A héten szomorúan konstatáltam, hogy drága szüleim felett eljárt az idő, és jócskán el is bánt velük. Főleg az édesapámmal, de hát ahogy az lenni szokott, 58 év házasság után a feleség már olyan szimbiózisban él a férjével, hogy akaratlanul is ugyanazokat a tüneteket fogja produkálni. Feledékenyek mindketten, mi pedig tegnap este éppen arról beszélgettünk a párommal, hogy mi lesz majd, ha mi is ... Na, kérem... nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik :D
Elindultam a sarki üzletbe szódáért, a csereüvegek nélkül. Hazatérve szembesültem vele, hogy kulcsom sincs, apa pedig a kocsi suvickolja a kertben. Büszke, hogy nála van a kulcs, beenged. Utána visszateszi a kocsi csomagtartójába, én pedig baktatok fel az emeletre a szódával. Ahol is szembesülök vele újfent, hogy nincs kulcsom. Vissza a kertbe, apa nem érti, miért jelenek meg már megint, mint a medjugorjei Mária-jelenés. Aztán kapcsol, a kulcs! Röhögünk. A jövő elkezdődött.
Röhögős update: ma korán reggel vitték el a lomtalanításkor kitett dolgokat. Az előbb levittem a lakásból valamit a sufniba. Benyitok. Ott a meghalt porszívó és a gyerek által ideteleportált törött mosdó. Még jó, hogy majd egy éve készülünk a Nagy Napra, hogy kidobhassuk végre. Most még egy évig őrizgethetjük, vagy ha szerencsénk van és a Balcsin később lesz lomolás, akkor utaztatjuk majd oda.  :D