Nemrég „volt szerencsém” a János kórházban tölteni 5 napot,
most pedig az országos Gerincgyógyászati Központban üdültem újabb ötöt. Előbbi
a Tb terhére ment, utóbbi a saját zsebem terhére. És akkor álljon itt néhány
összehasonlítás:
elhelyezés:
Magasan nyert az OKG. Két ágyas szobák tv-vel, hűtővel,
állítható ágyakkal, normális ágyneművel. A falon hatalmas pipacsokkal teli
festmény. Erkély székkel, asztallal (és kivételesen szép idővel, bár ez nem az
OGK érdeme). Fürdőszoba nem volt a szobához, mert az drágább szoba lett volna,
s mivel eredetileg úgy volt, hogy délutánonként hazamehetek aludni, nem is
éreztem szükségét. Más kérdés, hogy ez végül nem így alakult. A közös fürdő
kicsit retro hangulatú volt, de tiszta. A wc-knél pedig magasítással,
fogódzóval gondoltak azokra, akiknek a leülés és felállás a gerincproblémájuk
miatt problémás.
ellátás:
A reggeli és vacsora kb. ugyanaz, mint a Jánosban. Ott a jó
pont a hideg tejért. Itt nem is tudom, kinek az ötlete reggelire a langyos tej.
Brrr... A tea mindenhol édesítőszeres, nekem nem jön be, de ez ízlésfüggő. A
pékáru az OGK-ban mindenkor teljes kiőrlésű, de mutatóban sem volt kefír,
joghurt. Sajnos paprika, paradicsom nem járt az étkezésekhez, csak időnként 2
szelet (!) uborka. Amúgy nem erőltették meg magukat. 2 szelet felvágott, 1
minivaj, slussz. Esetenként a felvágott helyett méz vagy egy apró májkrém. Ha
minden pékárut megeszel, már csak üresen teheted.
Az ebéd azonban mindenkor meleg és jó ízű. Bár már első nap
belefutottam a tökfőzelékbe, ami gyerekkorom óta ellenség, de megettem, mert
tagadhatatlanul finom volt a sertéspörivel a tetején. A levesek azonban
gazdagok, változatosak. Mindennap kaptunk egy almát, vitamin kipipálva. Őszintén
szólva kicsit mást vártam, bár választhattam A és B menü között, de nem
lehetett naponta, csak egész hétre, úgyhogy szinte mindegy is volt, mert
mindkét oszlopban voltak nemszeretem kaják. Viszont, ahogy kihozták, szét is
osztották. A Jánosban sajnos sokszor előfordult, hogy már 11-kor a folyosóra
tolták az ételtartókat, de csak délben osztották ki. Sejthetitek, a langyosnál
is langyosabb volt. Itt meg legalább meleg.
nővérek:
Abszolút győztes az OGK! Az osztály összes nővére
barátságos, segítőkész. A nővérhívót ők maguk nyomják a kezedbe és nem
morognak, ha használni mered. Az infúzió lefolyásakor azonnal jönnek, nem neked
kell végelkeseredésedben a nővérpulthoz menni vele, hogy leszedjék. Amikor
probléma adódik, nem kelletlenkednek, hanem a lehetőségekhez mérten igyekszenek
segíteni. Mindezt barátságos mosollyal. A gyógytornász és masszőr érti a
dolgát, barátságos, türelmes, segítőkész. Az egész gördülékenyen szervezett.
orvosok:
Illetve a Te orvosod... nos, itt a János győzött fejhosszal,
pedig az illetőt előtte életemben nem láttam, csak felvételkor. Az OGK-ban
saját dokim volt, aki beutalt. A harmadik napon este nézett be hozzám, ígért egy
névjegykártyát, mondván nem kell kontrollra jönnöm, de ha bármi gond van,
hívjam. Azóta se láttam. A zárójelentést viszont központilag készítik, csinos
dossziéba csomagolják, korán reggel átveheted a Betegfelvételen. Tetszik a
rendszer. Mint ahogy felvételkor is itt kaptam a karszalagomat és az összes
tudni valót az itt tartózkodásomról, többek között a szobaszámomat. Odafönt már
csak választanom kellett a két még szabad ágy között.
A közösségi tér:
... olyan indonéz világot sugalló, hogy
azonnal rohannék vissza a repülőtérre, bár nem tudom, mi a friss helyzet Balin.
Bambusz, elefántos díszpárnák, faragott falitükrök, mindenhol képek,
fafaragások. Ha már nem bírod az egyébként kényelmes ágyban fekvést, akkor
igazán kellemesen érzed magad a társalgóban is.
egyebek:
Egy valami mindenképpen egy ilyen szakellátó intézmény ellen
szól. Mégpedig, ha bármi más bajod van (hoztad vagy idebent szerezted), hiába
kérsz segítséget, nincsenek rá felkészülve. Ha a derekaddal jöttél, de a vállad
vagy a könyököd is fáj, akkor azt majd máshol, máskor. Amikor az idős szobatárs
úgy véli, hogy az injekció blokád utóhatásaként vizelettartási problémái
lettek, csak tehetetlenül széttárt karokkal találkozott.
Na igen, idős szobatárs... Kétágyas szobák, de sosem
tudhatod kivel kerülsz össze. G.néni aranyos volt, sokat beszélt és nagyot
hallott. Imádta volna nézni a tv-t, de nem látta a feliratokat és nem hallotta,
csak ha ordított. Nagyon aranyos volt, de igazság szerint nagyon fárasztó. És
ezt a szobabeosztásnál nem tudom, lehet-e figyelembe venni. Mármint, hogy a
nyolcvanéves betegeket egy szobába tenni, és úgy általában a hasonló
korosztályokat. Valamint apró baki, hogy jobbról férfi-szoba, balról egy másik; az erkély meg
közös. Tehát, ha Béla kimegy cigizni, amikor én épp pucéron az égő vörös
foltomat nézegetem a mosdó előtt, akkor ő is részesül az élményben. Igaz, erre
ott az orvosság, a klasszul „zárható” csíkfüggöny. Már ha gondolok rá :)
Nem titok, egy ilyen gerincgyógyászati ellátás 5 napra 60
ezer forint. Ha azt nézem, hogy ezért 5 napon keresztül kapok „szállodai”
ellátást teljes panzióval, gyógymasszázst, gyógytornát és infúziót, amiben
gyulladáscsökkentő meg ki tudja, mi minden van; illetve, ha azt nézem, hogy
hétfőn alig bírtam felmászni a lépcsőn, most pedig éppen végeztem itthon a
takarítással (mert hát Colin feszt dobálja le magáról a bundáját így tél
előtt), szóval, gondolom, megérte. Ha azt nézem, hogy a két oldalamon allergiás
kiütéseim vannak, az öt napig bent tartott branül helyén fáj a csuklóm és felpuffadt a kézfejem, nos,
akkor vannak kételyeim, hogy kellett-e ez nekem. Remélem, hamar rendbe jövök és
akkor felejtős lesz most már a sok kórházi élmény. Az öt nap alatt
Betegoktatáson vettünk részt, ami részben nagyon jó volt, mert megértettem a
korábbi leleteim eddig homályban lévő rövidítéseit és latin kifejezéseit, a
gerincem működését, a hibákat, amiket a mindennapi életemben elkövetek ellene.
Már csak erőt kellene vennem magamon és tornázni, vigyázni magamra (ez utóbbi
azért szinte esélytelen, hiszen ötvensok éves beidegződésekről kellene
leszoknom.) Hogy éreztessem a dolog esélytelenségét, egy apró példa: A
csigolyák közti porckorong terhelése álló normál helyzetben 100 %. Ha lehajolok
Jackért és felemelem (kb. 10 kg), akkor ez a terhelés máris a kritikus ponton
840 %. És persze le fogok érte hajolni még sok-sok éven keresztül. Mint ahogy
nyilván a következő érzelmi megrázkódtatásnál ismét át fogom rendezni a
nappalit is. De azért ígérem, próbálkozom. Mert még sok dolgom van; és a
gerincemnek bírnia kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése