2017. okt. 16.

Tíz nap a Paradicsomban 8.



Az időjárás átszervezi a programot

Borús reggelre ébredünk. Csúszik az indulás, egy kis napfényben bízunk. A bal térdem kegyetlenül fáj, de ami ijesztő, az ágyon fekve fel sem tudom húzni. A reggelire várva a tv-t bambulom, Will Smith, mint Közellenség rohan üldözői elől. The End! Következik: ... nem hiszek a szememnek, Classic Blockbusters címszó alatt a Remember me című Robert Pattinson filmet adják. Szeretem. Közben megtudom, ma már nem megyünk merülni, mert borús időben úgysem akkora élmény. Így aztán a masszázsra is ma kerül sor. A gyerek csak úgy mellesleg közli, hogy 11-re várnak a masszázsban. Izgatott leszek, hiszen ez itt most hamisítatlan thai masszázs lesz. Amikor megérkezem, kitöltetnek velem egy lapot, hogy semmi olyan betegségemről nem tudok, amire előnytelenül hatna a masszírozás, majd kapok egy fura bugyogót, hogy húzzam magamra. Lefekszem az ágyra, törölközőkkel takarnak be, majd a tarkóm táján egy kis mentholos krémmel finoman megkezdődik a kényeztetés. Igen, az amolyan „az orrodat is tisztíccsa” érzés, de nagyon jól esik. Aztán masszíroznak tovább a törülközőkön keresztül, szárazon. Furcsa, de kellemes, bár kicsit sajnálom, hogy mindig száraz bőröm most nem töltik fel valami jóféle olajjal. Igen, járkálnak a hátamon, mögém ülnek, egész testükkel részt vesznek a masszírozásban. Az apró thai lány légiesen mozog, érintései akár a lepke rebbenése, mégis érzem, ahogy izmok szabadulnak fel merevségükből, sőt egy csigolya is a helyére csusszan. A masszázs befejeztével leültetnek a váróban, finom teát kapok és a számlát, amit csak alá kell írni, megy a szobaszámlához. Épp csak felhörpintem a cukor nélkül is kellemes ízű teát, amikor érkeznek a fiatalok egy páros masszázsra. Elégedett (jóllakott óvodás) mosolyomat látva örömmel ölelnek meg.
Persze, ahogy más elfoglaltságot találtunk magunknak, a nap is azonnal életre kel. A parton ennek örömére Beach-partyt rendeznek. Zene, kaják, italok, játékok. Az animátorok könnyedén vonnak be minden eleinte vonakodó nyaralót az ügyességi játékokba. Délután 5-ig szinte ki sem jövünk a vízből. Akkor kicsit rendbe szedjük magunkat és a gyerekek teraszán pezsgőzünk és kártyázunk. Ünnepeljük az eltöltött klassz napokat, kicsit búcsúzunk, hiszen holnap kora délután már indulnunk kell vissza Szingapúrba. A vacsorát a parti fák alatt fogyasztjuk el. Lampionok lógnak az ágakon, hatalmas akváriumból választjuk ki a halat és homárt. Mesebeli az este ... már megint. 












1 megjegyzés:

Lazac írta...

Szépek vagytok, meg kell hagyni :)